A víz megjelenése a történelemben, a vallásokban és az ezotériában

Történelmi vizeken evezve…

Az emberiség számára mindig a vizekben gazdag területek jelentették az ideális élőhelyet. A folyók, tengerek évezredek óta nemcsak élelmet adnak az embereknek, hanem népeket és kultúrákat összekötő országutakként is szolgálnak. Az elmúlt évezredekben a kalandvágyó hajósok és az ismeretlent kutató felfedezők mind messzebbre merészkedtek a vizeken, egyre jobban kiszélesítve az ismert világ határait.

A Paradicsom a Tigris és az Eufrátesz között lehetett. A Kánaán a Jordán folyó mellett volt, az ókori Egyiptom gazdagsága pedig a Nílus éltető áradásaitól virágzott.

A régészeti leletek szerint - az évezredek során - a Kárpát-medence, a Duna-mente is kedvelt lakóhelyéül szolgált az itt élő embereknek. Ahogy a magyar nemzeti himnuszban is szerepel:

 

„S merre zúgnak habjai

Tiszának, Dunának,

Árpád hős magzatjai

Felvirágozának.”

                                            (Kölcsey Ferenc: Himnusz)

 

Büszkeséggel tölthet el mindenkit, hogy Magyarország a XXI. században is (gyógy)víznagyhatalomnak számít. Budapest a világon az egyetlen nagyváros, ahol több mint száz termálforrás és -kút működik, és csaknem ötven fürdő található.

Szent folyók, csodás források, vízfakasztások

Szinte minden nép kultúrájában fellelhető a víz rituális alkalmazása, a szertartásos mosdás, a maga vallásos, misztikus jellegével együtt. A vízbe való merülés, vagy a vízzel való leöntés ősidőktől fogva szokásos és elterjedt. A víz, mint a testet, - sőt egyes hiedelmek szerint a lelket is - megtisztító elem, számos vallás rítusaiban játszik központi szerepet. Az arc vagy a test szennyezőktől való megtisztítása a léleknek a láthatatlan szennyezőktől, a bűntől való megtisztulását jelképezi. Majdnem minden népnek van szent folyója, ahol az abban megfürdők, megmosakodók megszabadulhatnak lelki terheiktől.

 A Bibliából ismert Keresztelő János, a Jordán folyó mellett hirdette a megtérést és a bűnbánatot. Követőit a folyóba merítette, jelezve, hogy ily módon megtisztultak a bűneiktől és új életet kezdhetnek.

Az indiai kultúrában a folyók minden esetben Isten érintésétől válnak szentté. Az pedig, hogy a szent emberek ellátogatnak hozzájuk, és megfürdenek bennük, fenntartja a tisztaságukat. India két legszentebb folyója a Jamuná és a Gangesz. Úgy tartják, hogy együtt érkeznek az univerzumunkba a lelki világból, és a csillagos égbolton a Tejút formájában látható az alászállásuk. A Gangesz egyben Ganga, a megtisztulás istennőjének megtestesítője is. Az indiaiak hite szerint egyetlen cseppje is képes a hívő zarándokok lelkét földi bűneiktől megtisztítani, és így haláluk után megszabadulnak az örökös újjászületés jelentette kínoktól. Évente milliók zarándokolnak a folyóhoz, abban reménykedve, hogy ha isznak a vizéből és megmerítkeznek benne, a csodás gyógyulások mellett a megszabadulnak bűneiktől is.

A láthatatlan világ görög mitológiából elhíresült vízfolyama a Styx, az alvilág folyója. Az ókori görögök azt vallották: a víz az a közeg, amely méltó arra, hogy a természetfelettivel érintkezzen. Ennek értelmében a Styx két világot választ el egymástól. Kharón, az alvilági révész ezen keresztül szállította a holt lelkeket a túlvilágra. A révészkedésért fizetni kellett, és aki ezt elmulasztja, annak büntetése az örök bolyongás. A fizetség általában egy érme volt, amit a halott nyelve alá vagy a szemükre helyeztek.

A folyók mellett a források is csodás látomások és gyógyulások színhelyei. A legismertebb zarándokhelyek egyike a franciaországi Lourdes, illetve a németországi Altötting, ahonnan ezrek viszik haza vízzel töltött üvegeiket.

Az éltető víz utáni vágyat fejezik ki a vízfakasztásos, esővarázslásos mágiák éppúgy, mint Szent László vízfakasztása a sziklából: az egyik legenda szerint a király szavára, fohászára tört fel a forrás, a másik szerint akkor, amikor Szent László kardjával a sziklába vágott, de maradt fenn olyan történet is, amikor a lova patkója nyomán szökött fel a víz.

Az égből való vízfakasztás mágiája magyar néprajzi hagyományokban is fellelhető. Esővarázslás alkalmával gyermekek, nők vonulnak végig a falun, miközben egyiküket zöld gallyakkal, levelekkel borítják, takarják be. Énekeikben esőt kérnek a szántóföldre, szőlőre, búzára, és a falu lakosai a zöld lombba öltözöttet vízzel öntözik. Ismert olyan esővarázslás is, amikor ekét húznak a patak vizében, vagy a falu legöregebb asszonyának alsószoknyáját áztatják be a legközelebbi folyó vizébe.

Számos babona, szokás is emlékeztet a víz mágikus erejére. Aranyvíznek vagy aranyos víznek hívják az újév hajnalán merített vizet. Erdélyi hagyomány az, hogy a lányok kora hajnalban merítettek az aranyvízből és megmosdottak benne, annak reményében, hogy egész évben szépek és egészségesek legyenek.

Nem szabad megfeledkezni a napjainkban is élő ismert népszokásról, a húsvéti locsolkodásról.

Továbbá, élő szokás az is, hogy bármerre vetődik az utazó, érmét dob egy ottani szökőkútba, hogy megörökítse ottlétét, és a víz szellemének áldozva egyszer visszatérhessen oda. A Rómában található egyik legnagyobb szökőkúthoz, a Trevi-kúthoz egy monda is fűződik, ami szerint, aki bedob egy pénzérmét, az még biztosan vissza fog térni az "örök városba". A mondának több változata is él: az 1954-es Three Coins in the Fountain című film alapján úgy tartják, hogy két - kútba dobott - pénzérme szerencsét hoz a házastárskeresésben, míg három érme segít a válásban [1,2].

A víz szerepe a vallásokban

Buddhizmus

Bár Buddha követői jellemzően nem használnak rítusokat, és bölcsességük fejlesztésével és meditációkon keresztül keresik a megvilágosodás útját, a vízzel mégis „kivételt” tesznek, a vizet a buddhista temetések kellékeként használják: túlcsordulásig töltenek egy edényt, amelyet a szerzetesek és a halott test előtt helyeznek el.

Kereszténység

A keresztény egyházban a keresztelés rituáléja, mint beavató szentség működik. A keresztelés során a víz a hit nyilvános kifejezését és egyben a keresztény egyházhoz való csatlakozást, annak üdvözlését jelenti.

 Kereszteléskor a megkereszteltet vagy egészen a víz alá merítik, vagy csak vizet hintenek a fejére. A keresztségben a víz a megtisztulás, az eredendő bűn elutasításának szimbóluma. Az Újtestamentumban az élő víz vagy az élet vize Isten szellemét testesíti meg, amely maga az örök élet.

Hinduizmus

A víz a hinduk számára a lélek megtisztításának elengedhetetlen kelléke. Számukra a reggeli mosakodás mindennapi vallási kötelesség. Minden templom valamilyen víznyerő hely közelében épült és belépés előtt kötelező a mosakodás. A hinduizmusban hét szent folyó van: a Gangesz, a Godavari, a Kaveri, a Narmada, a Sarasvati, a Sindhu és a Yamuna. A hindu hit szerint azok, akik megfürdenek a Gangeszben, vagy haláluk után valamely testrészüket, akár csak a hajukat a folyó bal partján hagyják, elérik Svargát, a viharisten (Indra) paradicsomát.
A hindu temetések is folyóparthoz közel zajlanak.

Az özönvíz története is megtalálható a hindu szövegekben, amely szerint Manu, az első ember egy hal (Brahma isten) segítségével menekült meg az áradás elől, aki a Himalájára vezette őt a víz visszahúzódásáig.

Iszlám

A muszlimok számára a víz a megtisztulást jelenti. Az egész testet meg kell mosni szexuális együttlétek után és ajánlott a pénteki imádságok, valamint a Korán megérintése előtt is ezt tenni. A napi öt imádság előtt a muszlimoknak meg kell mosniuk fejüket, kezüket, alkarjukat és lábukat. Minden mecsetben van mosakodó hely, általában egy kis szökőkút.

Judaizmus

A zsidó vallásban a vizet testi-lelki tisztaság fenntartása céljából rituális tisztálkodásra használják. Az étkezések előtti és utáni kézmosás egyaránt kötelező. Rituális fürdőt, azaz mikvét a férfiak péntekenként és nagy ünnepek előtt, a nők házasságkötést megelőzően, illetve a havi ciklus elmúltával vesznek.

A Biblia első könyve, a Genezis elmeséli a teremtést és az özönvíz történetét. A negyven napon át tartó esőt Isten büntetésként küldte az emberre. Az áradást csak Noé és családja, valamint minden állatfajtából két egyed élte túl. Az özönvíz elmosta az emberiség összes addigi bűnét, így az megtisztulva születhetett újjá.

Sintoizmus

Japán vallása a kami tiszteletén alapszik, amely szerint a természetet megszámlálhatatlan istenség népesíti be. A kami megidézése mindig vízzel való rituális tisztálkodással kezdődik. Ez - a hit szerint - egyensúlyt hoz létre a természet, az emberek és az istenségek között [1,2].

A víz szerepe az ezotériában

A világmindenség megteremtése körüli mítoszok, illetve alkímiai feltételezések négy elem, a Tűz, a Föld, a Levegő és a Víz alapvető jelenlétét jelölik meg. Az elképzelések alapján a két könnyű, energiával töltött elem, a Tűz és a Levegő a felfelé áradással, míg a Föld és a Víz a lefelé történő nehézkedéssel vette ki a szerepét a keveredő mozgásban, a világ kialakulásában.

A nyugati asztrológia 12 állatövi jegye négy különböző elemre osztható fel: Tűz, Föld, Levegő, Víz. A jegyek elemi minősége egymást követi, minden harmadban egyszer-egyszer képviseltetve magát. A vizes jegyek képviselői a Rák, a Skorpió és a Halak. Hozzájuk köthető leginkább az érzékenység, az érzelmek gazdagsága, a befogadás, a gondoskodás, valamint a bezárkózás.

Az említett négy elemmel függ össze a pszichológiában napjainkban is használt négyféle temperamentum, azaz vérmérséklet: a gyors és erős jellegű kolerikus tűz, a gyors és gyenge szangvinikus levegő, a lassú és erős melankolikus föld, illetve a gyengéd és lassú flegmatikus víz [3].

A kínai horoszkópban is központi szerepet játszik a víz. Bár a több mint kétezer éves tudománynak főszereplője a Hold, azonban a csillagjegyekre öt elem -  a Fém, a Víz, a Fa, a Tűz és a Föld - is hatást gyakorol.

A földi víz eredete

Régóta foglakoztatja természettudósaink elméjét az a kérdés, hogy honnan ered a Föld vízkészlete. A technika fejlődésével párhuzamosan sorra születnek újabb és újabb publikációk, bizonyítékok egyik vagy másik elmélet igazolására. Napjainkra ezek két elfogadható eredet-elmélet köré csoportosulnak.

1. Egyes bizonyítékok arra mutatnak, hogy a vízmolekulák a Föld keletkezésével egyidejűleg már jelen voltak a kihűlő fiatal bolygón. A vízmolekulákat szilárd, úgynevezett olivin részecskék kötötték magukhoz a szélsőségesen magas hőmérsékleten és nyomáson, majd a hőmérséklet csökkenésével a vízmolekulák kondenzálódtak és kialakult a ma is ismert folyékony víz. Az olivin részecskék gyakoriak Naprendszerünkben és más csillagok körül is.
2. Más elméletek szerint a víz meteorok, üstökösök, kisbolygók alkotójaként érkezett a már szilárd, kihűlt felszínű Földre mintegy négy és fél milliárd éve. A Naprendszeren kívüli jeges aszteroida elméletet azonban sokan támadták, mert az ezeken megvizsgált víz (jég) deutérium összetétele nagyban különbözött a földi víznél jellemző paramétertől. A deutérium a vízmolekulát alkotó hidrogén atom egy speciális, stabil izotópja, amely eltérő arányban van jelen a Földön és a világűr különböző részein.

Hogy az elmélet mégis helyes lehet, azt az Európai Űrügynökség (ESA) nemrégiben nyilvánosságra hozott adatai bizonyítják. Korábban csak a Naptól igen távoli, Oort felhőből érkező aszteroidákat vizsgálták, ám a sokkal közelebbi, Kuiper-övezetből érkező Hartley 2 üstökös vizének hidrogén és deutérium aránya nagyon hasonló bolygónkéhoz.

 

A földi víz eredete még valószínűleg sokáig nagy dilemmája lesz a csillagászoknak és geológusoknak, ám abban szinte mindenki egyetért, hogy mintegy négymilliárd éve a földi vízburok már készen állt az élet befogadására.

A Föld vízkészlete

A Föld felszínének jelentős részét, mintegy háromnegyedét víz borítja, ezért is nevezik „kék bolygó”-nak. Ha a víz egyenletesen volna eloszlatva a Föld felszínén, akkor mintegy 2700 méter vastag burokként vonná be bolygónkat.

Ennek a hatalmas vízmennyiségnek azonban csak egy kis része az, amely az emberiség számára felhasználható. A teljes vízkészletnek ugyanis több mint 97 %-át óceánok és tengerek teszik ki. Ezeknek a sósvizű víztömegeknek a sótartalma magas, és közvetlenül nem alkalmas sem ivóvíznek, sem mezőgazdasági célokra (1. táblázat).

Az (iható) édesvíz mennyisége csupán 3%-a a Föld vízkészletének. Az édesvíz jelentős része a sarki jégtakaróban befagyva található, így a ténylegesen rendelkezésre álló, kiaknázható édesvízkészlet a Föld teljes vízkészletének csupán 0,5 %-a.

A felhasználható édesvíz egy kis része felhők, köd, vízgőz formájában van jelen a légkörben, másik része talajvíz, illetve felszíni vízként  tavak, folyók formájában található meg.

 

1. táblázat: A Föld vízkészletének megoszlása, a tengervíz és az édesvíz aránya [4].

Légköri víztartalom (felhők, köd, vízgőz)	0,001 %	2,61 %	Édesvíz
Tavak, folyók	0,02 %
Talajvíz	0,58 %
Sarki jégsapka, gleccserek, jégtáblák jege	2,01 %
Tengerek, óceánok	97,39 %	97,39 %	Tengervíz

 

 

A százalékos adatokat figyelve sokakban megfogalmazódik a víz valóságos kincsként való értékelésének a szükségessége. A XX. században sok háború az olaj miatt robbant ki, a következő évszázad háborúi azonban a víz miatt fognak kitörni – jegyezte meg 1995-ben Dr. Ismail Serageldin, a Világbank elnöke. Érdemes odafigyelni arra, amit „jósolt”; szakemberek szerint ugyanis 2025-re olyan katasztrofális méretűvé válhat a vízhiány, hogy az emberiség negyede nem jut majd egészséges ivóvízhez. Míg az elmúlt évtizedekben a nagy olajtartalékkal rendelkező országok élvezhettek az olaj nyújtotta gazdasági előnyöket, rövidesen a „fekete aranyat” háttérbe szoríthatja a „kék arany” - a víz.

    

    Magyarország szerencsés helyzetben van, Európa egyik legnagyobb vízkészletével rendelkezik. Becslések szerint teljes hazai édesvíz készletünk mintegy 200 millió ember ellátására alkalmas [5].

A fő folyóink eredési helye nem hazánkban található, és Magyarország felszíni vízkészletének több mint 90 %-a külföldről származik. Bár a hazai vízkészlet képes az ország vízigényét fedezni, problémát jelent, hogy míg a vízkészletek kb. 85 %-a a Duna és 15 %-a a Tisza vízrendszeréhez kötődik, addig a felhasználásban az igények más arányban oszlanak meg: 59 % kötődik a Duna és 41 % a Tisza vízrendszeréhez. Emiatt fordulhat elő, hogy forró, aszályos nyári időszakokban a Tisza térségében vízellátási gondok jelentkezhetnek [6].

 

A víz körforgása

Földünk vízkészlete örök körforgásban van. A tengerek vize, a felhők, a sarki jég, a csörgedező patakok, mind-mind ugyanannak az életet adó folyadéknak, a víznek, a változatos megjelenési formái. A litoszféra (kőzetburok), a hidroszféra (vízburok) és az atmoszféra (légkör) közti szüntelen víz-áramlás mozgatórugója az élővilágot is energiával ellátó napsugárzás.

• A körforgás első lépéseként a napsugárzás fölmelegíti az óceánok és tengerek vizét, majd a felmelegedő tengervíz egy része párolog. Meglepően sok az elpárolgott vízmennyiség: a tengerekből, óceánokból percenként annyi víz párolog el, mint amennyi a Balaton teljes víztömegének a fele.
• A légkörbe jutott vízgőz kicsapódásával működésbe lépnek a felhő- és csapadékképződés folyamatai.
• A szél a keletkezett vízgőz egy részét a szárazföldek fölé sodorja, ahol szintén megindul a felhő- és csapadékképződés.
• A felhőkből lehullott csapadékvíz részben a felszínről, illetve a növényekről elpárolog, részben a mélybe szivárog, részben pedig a felszíni vagy a felszín alatti lefolyás különböző pályáin (pl. a folyókkal) visszakerül kiindulási helyére, a tengerek medencéjébe.

A víz körforgása összetett folyamat, egyaránt befolyásolják az éghajlati, kőzettani, domborzati-, növényzeti- és talajviszonyok. A rendszer komplexsége ellenére a Föld egészének a vízháztartása egyensúlyban van, azaz a párolgás évi összege földi mértékben megegyezik a csapadék évi mennyiségével [7].

Lokálisan, a Föld egyes régióiban azonban az egyensúly megbomolhat. Egyes becslések szerint a fejlett ipari országok jelenleg 2-3-szor annyi vizet használnak, mint amennyit a természetes vízkörforgás biztosít számukra. Emiatt fokozódó mértékben hasznosítják a rétegvíz-tartalékokat, ami a talajvíz szintjének nem kívánatos csökkenésével jár, illetve egyre nagyobb mértékben kell a fenyegető vízhiányt szennyezett felszíni vizek költséges technológiájú tisztításával megoldani.

Víz nélkül nincs élet: az emberi test túlnyomó része víz

A víz az életünk legalapvetőbb, nélkülözhetetlen feltétele. Az élet első kezdeményei valamikor réges-régen a vízben alakultak ki. Víz alkotja az emberi test mintegy kétharmadát, és víz ivása nélkül aligha bír ki élve az ember három-négy napnál többet. Leszögezhető, hogy az élő rendszerek és a víz elválaszthatatlanok egymástól. Minden, ami és aki él, az vizet tartalmaz. A víz kulcsfontosságú anyag, az űrkutatásban is a víz nyomain keresztül keresik az élet lehetséges nyomait.

A legkisebb a víztartalma a száraz magvaknak (13–25%), míg a legnagyobb a hártyával határolt vízhólyaghoz hasonlítható medúzáknak (95–99%). Az emberi szervezet életkortól és nemtől függően mintegy 55-75 % vizet tartalmaz (2. táblázat) [77].

 

 

 

2. táblázat: Az emberi szervezetet alkotó fő komponensek, így a víz arányának életkorral történő változása [8].

 

	A szervezetet alkotó főbb komponensek
	Víz (%)	Zsír (%)	Fehérje (%)
Újszülött (3,5 kg)	70,0	13,4	13,4
10 éves gyermek (31 kg)	64,8	13,7	17,3
Felnőtt (70 kg)	60,0	18,0	16,5
Időskorú (65 kg)	54,0	30,0	12,0

 

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján a gyermekek szervezetének 60-75 %-a víz; életkorral járó változásoktól eltekintve a nők szervezetének 50-55 %-át, míg a férfiakénak átlagosan 60-65 %-át teszi ki víz. A kor előrehaladtával az emberi szervezet víztartalma fokozatosan csökken (2., 3. táblázat). A csökkenés az első életévekben jellemző a leginkább, bár a szemmel látható jelek (pl. a bőr vízveszteség miatti ráncosodása) inkább idősebb korban jellemzők.

 

3. táblázat: A fiúk és lányok szervezetének víztartalma, és életkorral való változása [9].

	A szervezet átlagos víztartalma (a testtömeg százalékában kifejezve)
	Megszületéskor	2 éves korban	10 éves korban
Fiúk	69,6 %	62,9 %	64,8 %
Lányok	68,6 %	62,2 %	62,0 %

 

A nők szervezetének a víztartalma a pubertás kortól kezdve alacsonyabb, mint a férfiaké. Az alacsonyabb víztartalomhoz viszonylag magas testzsír-tartalom társul a nőknél. Ezzel szemben a férfiaknál a test zsírtartalma alacsonyabb, míg a víztartalma magasabb, mint a nőknél mért átlagértékek [10].

Az emberi szervezetben jelen lévő víz nem egységes tömegként van jelen, hanem ún. vízterekben oszlik meg. Sejteken belüli (intracelluláris) és sejteken kívüli (extracelluláris) víztereket lehet elkülöníteni. Ez utóbbi vérplazmára és sejtek közötti állományra osztható fel. Az emberi szervezetben található víz mintegy 66 %-a sejteken belül, 34 %-a pedig azokon kívül fordul elő. Egy 70 kg-os felnőtt esetében ezek alapján összesen kb. 42 kg, azaz 42 liternyi víz található. Ebből kb. 28 liter a sejteken belüli vízmennyiség, 14 liter pedig sejteken kívül található – a sejteken kívüli vízmennyiségből kb. 3,1 liter a véráramban van jelen.

A szerveket, szöveteket tekintve sem egységes a víz szervezeten belüli eloszlása. Kiemelkedően magas, 90 % fölötti víztartalommal jellemezhető a gerincvelő, az agy és a szem, de számos más szerv és szövet is 70 % fölötti víztartalommal rendelkezik (1. ábra). A viszonylag alacsony, 30 % -nál kevesebb víztartalom a zsírszövetre, a szőrképletekre, a csontokra és a szervezetben előforduló „legszárazabb” képletekre, a fogakra jellemző.

 

 

 

1. ábra: Az emberi szervezet szerveinek, szöveteinek átlagos víztartalma (%-ban kifejezve) [76].

 

A víz fizikai és kémiai tulajdonságai

Vízmolekula (H₂O)

             

 

2. ábra: A vízmolekula különféle képletei.

 

A víz a hidrogén (H) és az oxigén (O) vegyülete, kémiai képlete H₂O (dihidrogén-oxid). A víz molekulája két hidrogénatomból és egy oxigénatomból áll (2. ábra). A H₂O keletkezésének kémiai egyenlettel való leírása:

 

2 H₂ + O₂ = 2 H₂O

 

A hidrogénekkel kialakított egyszeres kovalens kötések következtében az oxigén atomot összesen nyolc elektron veszi körül, amelyek közül kettő az egyik, illetve kettő a másik hidrogénnel kialakított kötés kötő elektronpárja is egyben. A V-alakú vízmolekulában a kötésszög, azaz a H-O és O-H kötések által bezárt szög 104,45°. Az oxigén hidrogénhez képesti nagyobb elektronegativitása (más szóval nagyobb elektronvonzó-képessége) eredményeként a víz molekulája dipólusmolekula. Ez azt jelenti, hogy a vízmolekulában a negatív töltéssel rendelkező elektronok eloszlása egyenetlen, aminek eredményeként molekulán belül pozitív és negatív töltéssel rendelkező régiók alakulnak ki: a hidrogének jelentik az elektronban szegényebb, azaz pozitív részeket, míg az oxigén képviseli a vízmolekulák negatív részét (3. ábra).

 

 

3. ábra: Két vízmolekula között kialakuló másodlagos kötés (hidrogén híd),- vonalkázással jelölve.

 

Az ellentétes töltések (pozitív-negatív) egymásra kifejtett vonzása miatt a vízmolekulák között gyenge kötőerővel rendelkező, másodlagos kötések (vagy más néven hidrogén-hidak) jönnek létre. Ezek a kötőerők az egyik vízmolekula hidrogénje és egy másik vízmolekula oxigénje között alakulnak ki (3., 4. ábra). Ezeknek az időbeli dinamikával létrejövő és megszűnő, majd újra kialakuló kötéseknek a léte magyarázza azt, hogy a vízben a molekulák nem random módon helyezkednek el egymás mellett, hanem – hőmérséklettől erősen függő módon - kisebb-nagyobb mértékben rendezettek. A szobahőmérsékletű vízben a molekulák mintegy 70 %-a kapcsolódik össze hidrogénhidakkal. Ez az arány alacsonyabb hőmérsékleten még magasabb. Ez magyarázza a vízre jellemző magas fajhőt/hőkapacitást, a nagy párolgáshőt és a viszonylag magas forráspontot.

 

 

 

4. ábra: A vízmolekulák hidrogén-hidak kialakulására visszavezethető rendeződése.

 

           A vízmolekula dipólus karakterével magyarázható az is, hogy a víz ideális oldószere a legtöbb sónak. A sók pozitív töltésű kationjait (pl. nátriumion) a vízmolekulák úgy veszik körül, hogy a viszonylag negatív oxigénjükkel fordulnak felé; a rendeződés fordított a negatív töltésű anionok (pl. kloridion) vízburokkal, vagy más néven hidrátburokkal, való körbefogása esetén. Az élő szervezetek sejtjeiben jelenlévő víz döntő többsége az ionokat körbevevő ún. hidrátburokként, azaz molekulákhoz, ionokhoz kötött formában van jelen, csak mindössze néhány százalék az ún. szabad víz. Ez a víz reakcióközegként és reakciópartnerként is fontos szerepet tölt be.

           A mikrohullámú sütőkben megfigyelt jelenség, a víz többi anyaghoz képesti gyors felmelegedése, szintén a vízmolekula dipólus jellegével magyarázható. A mikrohullámú sütő elektromágneses hullámai a vízmolekulákat „töltéseiknél fogva” rezegtetik, forgatják, aminek köszönhetően felmelegedéshez vezető hő generálódik.

Víz, gőz, jég

A „víz” megnevezés általában a szobahőmérsékleten jellemző folyékony állapotra vonatkozik, szilárd halmazállapotban jégnek, légnemű halmazállapotban gőznek nevezik. A víz az egyetlen anyag, amelyik normálkörülmények között mindhárom halmazállapotában előfordulhat. A víz fázisdiagramja szemlélteti azt, hogy különböző nyomás- és hőmérséklet-értékeknél melyik halmazállapotban fordul elő a víz (5. ábra). A fázisdiagram mutatja azt is, hogy légköri nyomáson (azaz 1 atm nyomáson) 0 °C alatt szilárd állapotú, 100 °C fölött gáz halmazállapotú a víz.

 

 

5. ábra: A víz fázisdiagramja [11].

 

Az anyagok sűrűsége, így a vízé is, a hőmérséklettől függ. A víznél - egyedülálló módon - +4 C°-on mérhető a legnagyobb sűrűség; azaz egységnyi tömegű víz térfogata ebben az esetben a legkisebb. Ezért úszik a kisebb sűrűségű jég a nagyobb sűrűségű víz tetején, és képes megvédeni a tavakban, folyókban az alatta levő víztömeget és élővilágot a befagyástól, illetve a lehűléstől.

A kémiai értelemben vett víz (H₂O), a desztillált víz, csak vízmolekulákból áll, egyéb vegyületeket nem tartalmaz. A desztillált víz az elektromosságot nem vezeti, szigetelőnek tekinthető. A desztillált víz kémhatása semleges, ennek megfelelően a 0-tól 14-ig tartó pH-skálán pH=7 érték rendelhető hozzá.

 

Hasznos makro- és mikroelemek a csapvízben

 

Kémiai értelemben vett tiszta víz – amit csak vízmolekulák alkotnak - a természetben nem található. Bármelyik természetes eredetű víz – így a forrásvizek, az ásványvizek és a csapvizek is - kevesebb vagy nagyobb számú kémiai összetevőt tartalmaznak. A különféle sók kationjai (pl. nátrium, magnézium, vas, cink, molibdén) és anionjai (pl. klorid, hidrogénkarbonát) változatos összetételben találhatók meg a vizekben. Ezek a - vízben oldott állapotban található - sók határozzák meg a víz ízét, élvezeti értékét, pH-ját és keménységét, valamint az esetleges gyógyhatását is. A vízben található különféle sóknak, a sókat alkotó kationoknak és anionoknak, pontosabban azok mennyiségének és egymáshoz viszonyított arányának köszönhetően más és más minden víz íze.

Egy felnőtt ember évente átlagosan 1000 liter (=1 m³) folyadékot iszik meg, és közben nem is gondol arra, hogy ha ez a mennyiség vízből van, akkor szinte észrevétlenül mintegy 1 kg-nyi kőzetnek megfelelő mennyiségű ásványi anyagot is elfogyaszt a vízzel együtt. Ez korántsem jelent problémát, hiszen az elfogyasztott sók, ionok jelentős része a szervezet alapvető működéseihez elengedhetetlenül fontos.

Makroelemek

Az emberi szervezet napi néhány tíz-száz milligrammos (1 gramm = 1000 milligramm) mennyiségtől néhány grammos mennyiségig terjedően igényli az ún. makroelemeket. A vízben – lelőhelytől függően – kisebb-nagyobb mennyiségben megtalálható legfontosabb makroelemek sói/ionjai és ezeknek az emberi szervezetre gyakorolt élettani hatásai a következők:

Nátrium (Na) és kálium (K)

A nátrium és a kálium vízben jól oldódó sók ionjaiként fordul elő az emberi szervezetben, és minden szervben, szövetben megtalálhatók. Míg a káliumionra a sejteken belüli magasabb koncentráció, addig a nátriumionokra a sejteken kívüli térben tapasztalt nagyobb koncentráció jellemző. Mindkettő ion fontos szerepet tölt be a szervezet puffer-rendszereinek a működésében, a szervezet élettani szempontból fontos egyensúlyi pH-értékének a biztosításában. A nátrium és a kálium az idegi, érzékelési folyamatokban is részt vesz, nélkülük az érzékszervek működése is elképzelhetetlen lenne.

Kalcium (Ca)

Az emberi szervezetben található kalcium döntő része – mintegy 97 %-a - a csontokban halmozódik fel. Emellett, a fogzománcban is jelentősebb mennyiségben megtalálhatók a kétértékű kalciumion sói pl. kalcium-fluorid.

A kalcium az összes szövetben, sejtben előfordul. Az idegrendszeri folyamatokban létfontosságú, de a mozgást biztosító izom-összehúzódások, és a vérkeringést fenntartó szívizom-összehúzódások is kalciumionok jelenlétén alapulnak.

 

Magnézium (Mg)

A magnézium fontos szerepet tölt be számos enzim működésében. Emellett az izomműködést és az idegi folyamatokat is befolyásolja.

 

Vas (Fe)

A vérben az oxigént a hemoglobint tartalmazó vörösvértestek szállítják. A hemoglobin kulcsfontosságú központi fémionja a vas, aminek a hiányában vashiányos vérszegénység jön létre. A felszívódott vas a szervezetben található létfontosságú molekulák, így a hemoglobin, a mioglobin,  illetve különféle enzimek központi alkotó ionjává válik.

 

Klorid (Cl)

A sejten belüli tartományban a nátrium ellenionja, de a gyomor sósavképzésében, továbbá a testnedvek ozmotikus állapotának kialakításában is jelentősége van.

 

Foszfor (P)

A csontok és a fogak fontos építőeleme. Fontos a fehérje-, a zsír,- és a szénhidrát-anyagcserében, az energia tárolásában.

 

Mikroelemek

Az emberi szervezetnek, bár kis mennyiségben, mindössze napi néhány mikrogramm mennyiségben (1 gramm = 1000000 mikrogramm), de feltétlenül szüksége van bizonyos fémekre, az ún. mikroelemekre, vagy más néven nyomelemekre, amik közé tartozik pl. a cink (Zn), a mangán (Mn), a króm (Cr), a nikkel (Ni), a réz (Cu), a szelén (Se), a kobalt (Co) és a molibdén (Mo). Ezek a mikroelemek a szervezet enzim- és hormontermeléséhez, a zavartalan anyagcseréhez és szövetek megújításához szükségesek.

A természetes és a vezetékes vizek is – lelőhelytől, származási helytől függően – más- és más mennyiségekben tartalmazzák a nyomelemeket. Egy pohár víz elfogyasztása nem csupán éltető vízmolekulákkal frissíti fel a szervezetet, hanem nyomelemekkel is ellátja, akárcsak egy folyékony „nagyszámú nyomelemet tartalmazó étrend-kiegészítő”.

 

4. táblázat: Az emberi szervezet működéséhez szükséges főbb ásványi anyagok és nyomelemek szervezetbeni szerepe és ajánlott napi átlagos dózisuk.

* A 2008/100/EK irányelv I. melléklete alapján

Alkalmazott mértékegységek és átváltások:

g = gramm

mg = milligramm

µg = mikrogramm

1 g = 1000 mg

1 g = 1000000 µg

1 mg = 1000 µg

 

Ásványi anyag, nyomelem (vegyjele)	Szervezetbeni szerepe	Felnőtteknek ajánlott napi átlagos dózis *
Cink (Zn)	Immunrendszer erősítése, hám épségének megőrzése, hámképződés és sebgyógyulás serkentése, spermiumok életképességének növelése.	10 mg
Fluor (F)	Fogszuvasodás megelőzése, csontok erősítése.	3,5 mg
Foszfor (P)	Csontok felépítése, energiatermelő folyamatok	700 mg
Jód (I)	Pajzsmirigyhormonok fő alkotórésze, anyagcsere, vérnyomás, növekedés befolyásolása	150 µg
Kalcium (Ca)	Csontok felépítése, ingerületátvitel, izomösszehúzódás, véralvadás	800 mg
Kálium (K)	Folyadékháztartás egyensúlyban tartása	2 g
Kobalt (Co)	B12-vitamin alkotórésze, vörösvértestek érési folyamatához szükséges	0,1 µg
Króm (Cr)	Szénhidrát anyagcsere szabályozása, vércukorszint egyensúlyban tartása, inzulin hatásának elősegítése	40 µg
Magnézium (Mg)	Szívizomzat és vázizomzat működése, idegrendszeri funkciók épsége	375 mg
Mangán (Mn)	Szénhidrát- és zsíranyagcsere, enzimek működéséhez szükséges, idegrendszer működésének, az izomreflexeknek feltétele a mangán jelenléte	2 mg
Nátrium (Na)	Folyadékháztartás egyensúlyban tartása, vérnyomás-szabályozás	1,5 g
Réz (Cu)	Vérképzési és idegrendszeri funkciók épségének megőrzése, koleszterintszint egyensúlyban tartása	1 mg
Szelén (Se)	Antioxidáns, látásélesség növelése, bőrvédelem, vérrögképződés gátlása, szívinfarktus és stroke kockázatának csökkentése	55 µg
Vas (Fe)	A vérben található oxigénszállító hemoglobin felépítése	14 mg

 

Mérgező fémsók

 

 

A vízben különféle nem kívánatos környezeti hatások pl. ipari-, bányászati- és kohászati szennyezések eredményeként vagy elöregedett/tönkrement vízvezetékekből való kioldódás miatt egyes mérgező anyagok is előfordulhatnak, így pl. ólom (Pb), kadmium (Cd) vagy higany (Hg). Ezek az anyagok már alacsony koncentrációban fogyasztva is tartós egészségkárosodást okozhatnak. Nem véletlen, hogy ezekre a mérgező anyagokra vonatkozóan rendszeresen ellenőrzik a vizeket, hogy a koncentrációjuk ne lépje túl a maximálisan megengedett koncentrációjukra vonatkozóan előírt határértékeket (lásd „Ivóvízminőségi határértékek” alfejezet). Ennek következtében a csapvíz biztonságosan fogyasztható, mert EU-szabványok alapján ellenőrzött és az EU által megszabott határértékek alatt vannak az esetlegesen benne lévő nem kívánatos anyagok koncentrációi.

A vizek pH-ja és keménysége

A víz pH-ja: a csupán vízmolekulákból álló desztillált víz pH-ja 7. A természetben előforduló vizek pH-ja azonban ritkán semleges. A bennük lévő makro-és mikroelemektől, oldott gázoktól függően savas vagy lúgos pH-val is rendelkezhetnek; azaz savas pH esetén kisebb, mint 7, lúgos kémhatás esetén nagyobb, mint 7 pH-értékkel jellemezhetők. Míg a tengervíz pH-ja jellemzően a 7,5-8,4-es pH-tartományba esik, addig a savas esőknél 5 alatti pH-értékek mérhetők.

Az ivóvízminőségi határértékek alapján az ivóvíz pH-jának 6,5 és 9,5 közötti kell lenni.

 

A víz keménységét a benne jelenlévő kalcium és magnézium sók (hidrogénkarbonátok, kloridok, szulfátok, nitrátok) okoznak. Ezek döntő része természetes folyamatok eredményeképpen, a talaj kőzeteiből oldódik be a vízbe kémiai, vagy biológiai folyamatok során. Az vízben jelenlévő ásványi sók az ivóvíz ízét, élvezeti értékét fokozzák.

A víz keménységét számszerűsítve milligramm/liter (mg/l) kalcium-oxid (CaO) koncentrációban, illetve német keménységi fokban (nk, dh)  fejezik ki:

Definíció szerint 1 nk az a víz, amelynek 1 literében 10 mg CaO-dal egyenértékű kalcium- és magnéziumsó van oldott állapotban. Így pl. ha a víz keménysége 100 mg/l CaO, az 10 nk (dh) -nak felel meg.

A vizek keménység szerinti csoportosítása:

• Lágy: 100 CaO mg/liter alatt (10 nk)
• Kemény: 180-300 CaO mg/liter között (18-30 nk)
• Nagyon kemény: 300 CaO mg/liter felett (30 nk)

 

A vízben található – vízkeménységért felelős - oldott sók szűréssel nem távolíthatók el. Ha ezek túl nagy mennyiségben fordulnak elő, a vizet keménnyé teszik. Bár a vizek fogyasztásakor a keménységet okozó kalcium- és a magnézium-sók általában magas élvezeti értékkel társulnak, jelenlétükben mosáskor nehezebben habzik a mosószeres víz, illetve a vízkő gyorsan „kiül” az elmosogatott edényekre, poharakra, így azok veszítenek csillogásukból. A megoldás a vízlágyítás lehet, amely során csökkenthetik ezeknek a sóknak a koncentrációját.

Az ideális keménység a szakirodalom szerint 100-150 mg/l/CaO, a megengedett határérték 50 és 350 mg/l/CaO. A fogyasztott ivóvíz keménységéről mindenki érdeklődhet a vízszolgáltatójánál, sok esetben az interneten is megtalálhatók a keresett információk.

Számos tanulmány támasztja alá, hogy a túlzottan lágy vízzel ellátott területeken egyes szív- és érrendszeri betegségek gyakorisága nagyobb, mint az ideális keménységű vízzel ellátott területeken. A magas kalcium- és magnézium-koncentrációjú víz tehát bizonyos fokú védelmet nyújt a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben.

Tény azonban, hogy a túlságosan nagy keménység kedvez a vesekőképződésnek.

A víz biokémiai és élettani jelentősége – avagy miért fontos a víz az emberi sejteknek?

A víz:

• közeget biztosít valamennyi – az élethez nélkülözhetetlen - biokémiai reakció lezajlásához: a szervezet biokémiai reakciói oldatfázisban zajlanak, azaz egy olyan közegben, ahol az oldószer a víz. A víz számos biokémiai reakcióban aktívan részt is vesz. Nem véletlen, hogy a biokémia tankönyvekben százszámra található reakcióegyenletekben szinte mindig szerepel a víz.

• lehetővé teszi a vérkeringést: a vér mintegy 90-92 %-a víz, ami az érpályában áramolva juttatja el a különféle tápanyagokat, vitaminokat, nyomelemeket és az oxigént a szervezet legtávolabbi sejtjeihez is. A szív ritmikus összehúzódásainak köszönhetően a tápanyagok és oxigén rövid idő alatt jutnak el a test nehezen elérhetőnek tűnő pontjaira is.
• szabályozza a vérnyomást: a vér térfogatának döntő része víz. Az erek telítettsége, a benne lévő folyadék és annak az áramlása által létrehozott egyfajta érfal-feszülés a vérnyomás meghatározója. Amennyiben valaki túl kevés vizet juttat a szervezetébe és/vagy túl sok folyadékot veszít, az erekben lévő folyadék mennyisége olyan mértékben lecsökken, hogy az képtelen ellátni a funkcióját, nem tud elegendő tápanyagot juttatni a létfontosságú szervekhez. Ennek az eredménye szédülés, ájulás, de az állapot tartós fennállása esetén súlyos szervi károsodás is lehet.
• segít az egészséges sav-bázis egyensúly megtartásában: a szervezet minden szervében, szövetében sajátságos pH uralkodik. Ennek a fenntartásában, szabályozásában, a vízben oldott különféle sók ionjai (pl. karbonát-, hidrogénkarbonát-ionok) vesznek részt. A megfelelő só-párok által kialakított vizes oldatok, az ún. pufferrendszerek létfontosságúak pl. a vér kémhatásának szűk tartományos belüli szabályozásában.
• részt vesz a tápanyagok szállításában, felszívódásában: a tápanyagok felszívódása vizes közegből (bélnedv) vizes közegbe (vérkeringés) történik. A vízoldékony vitaminok (pl. B-, C-vitaminok) is vízben oldott formában jutnak el a sejtekhez.
• segíti a bőrt védőfunkciójának ellátásában: a kellőképpen hidratált bőr baktériumokkal és vírusokkal szembeni ellenállóképessége nagyobb, azokra vonatkozó áteresztőképessége kisebb. A kiszáradt bőr amellett, hogy esztétikailag nem szép látványt nyújt, és feszülő érzéssel, hámlással jár együtt, a különféle kórokozók által is könnyen támadható felületet jelent.
• védi a nyálkahártyákat a kiszáradástól: a nyálkahártyák pl. orrnyálkahártya csak „nedves” állapotban képesek funkcióik betöltésére. Sokak számára ismert a légúti nyálkahártyák kiszáradása által okozott kínzó, száraz köhögés is; amin sok esetben egyszerűen, a belélegzett levegő párásításával (ideális esetben a levegő páratartalma 40 és 60 százalék között található), a nyálkahártyák nedvesítésével lehet segíteni.
• elősegíti az ízületek mozgását: a jelentős mennyiségben vizet is tartalmazó ízületi folyadék (idegen szóval a szinoviális folyadék) az „olajozott” mozgás kulcsa. A porcfelszínek között található ízületi folyadék egyfajta „kenőanyagként” funkcionál; elősegíti azt, hogy a porcfelszínek fájdalommentesen elgördülhessenek egymáson, ahelyett, hogy fájdalommal járó súrlódással történne az ízületek mozgása.  
• méregtelenítő funkciót lát el: a szervezet által kiválasztott anyagok pl. a gyógyszerek bomlástermékei jelentős részben vízben oldott (pl. vizelettel, széklettel) formában távoznak a szervezetből. A szervezet fő méregtelenítő szerveként ismert máj egyik feladata az, hogy a szervezetbe jutott idegen anyagokat (pl. vegyszerek, gyógyszerek molekuláit) vízoldékony formájúvá alakítsa át. Ez a kulcsa ugyanis annak, hogy a testidegenként felismert anyagok a szervezetből minél hamarabb – a széklettel vagy a vizelettel - eltávolíthatók legyenek. A metabolizmusnak nevezett folyamat során a molekulák olyan kémiai átalakításokon (pl. oxidáció, bizonyos molekularészekhez kisebb egységek hozzákapcsolása stb.) esnek át, aminek köszönhetően a vízoldékonyságuk nő.
• szerepet játszik a testhőmérséklet szabályozásában: a hővezetés és a hősugárzás mellett az izzadás, azaz a szinte kizárólag vízből álló izzadság testfelszínről való elpárologtatása játszik szerepet a szervezet működéséhez szükséges optimális hőmérséklet biztosításában. A víz (izzadság) testfelszínről való elpárolgása jelentős hőelvonással jár, ami lehűti a bőrt [12].

 

A víz a szervezetben biofizikai-biokémiai szempontból tekintve egyaránt:

• oldószer,

• vivőanyag,
• hőtároló és
• hűtőfolyadék.

 

Az elfogyasztott víz bejárja az egész szervezetet. A víz felszívódása döntőrészt a vékonybél középső szakaszából történik, de a vékonybél végső szakaszán, illetve a vastagbélben is zajlik még vízfelszívódás. A víz felszívódása ún. passzív diffúzióval történik. Ez a szervezetbe jutott anyagok felszívódásának a legegyszerűbb módja, ami energiát sem igényel. Egyszerűen: a nagyobb koncentrációjú helyről a kisebb koncentrációjú helyre áramlanak az anyag molekulái a sejteket határoló hártyákon keresztül. Jelen esetben a vízfogyasztást követően a vízben gazdag bélcsatornából a vízben szegényebb szövetekbe áramlik a víz. Miután a víz 10-15 perc alatt felszívódik a vérkeringésbe, az egész szervezetben eloszlik, majd a különböző szervekben és szövetekben átmenetileg tárolódik. A szervezeten belüli körforgása során a víz az anyagcseretermékeket „visz magával”, ily módon méregtelenítve a szervezetet. 

Napi 1400 liter víz folyik át az agyon és mintegy 2000 liter víz mossa át a veséket. Az emberi szervezet azonban igen takarékosan bánik vízkészletével, hiszen a naponta átfolyó 2 köbméternyi vízből mindössze kb. 2,4 litert választ ki a vese.

Az emberi szervezet vízegyensúlya

Annak ellenére, hogy a szervezet víztartalma (felnőtteknél a testtömeg kb. 60 %-a a víz) viszonylag állandó, a szervezetben lévő víz folyamatos cserélődésben van. A szervezetbeni körforgás elsőre egyszerűnek tűnik: a víz italként bejut a szervezetbe és a vizelettel távozik. Az emberi szervezet működése azonban ennél bonyolultabb. A vízháztartást finoman szabályozott idegi és hormonális mechanizmusok irányítják. A szervezet vízkészletének állandóságát döntően a vízkiválasztást/vízvisszatartást széles határok között biztosító veseműködés, illetve a vízfelvételre serkentő szomjúságérzés szabályozza.

Az egészséges ember vízháztartása – vagy vízmérlege - egyensúlyban van, ha a napi vízfelvétel és veszteség mennyisége megegyezik. Ebben az esetben a vízbevitelt és vízleadást szemléltető kétkarú mérleg két serpenyője egyensúlyban van.

 

 

 

A napi vízleadás és vízfelvétel mérlegének mindkét oldalán átlagosan 2,4 liter (tartomány megjelölésekor 2,0 és 2,6 liter közötti mennyiséget adnak meg) víz szerepel: azaz ennyi víz távozik a szervezetből a verejtékezés, a légzés, a kiválasztás és az emésztés folyamán, amit vissza kell pótolni a szervezetbe (5. táblázat). A napi folyadékszükséglet döntő részét víz formájában veszi magához az emberi szervezet; kevesebb, mint a felét pedig a több-kevesebb vizet is tartalmazó szilárd táplálékokkal juttatja be a szervezetébe.

 

 

 

5. táblázat: A felnőtt emberi szervezet vízháztartásának egyensúlya, a vízmérleg – számokban.

Vízfelvétel útja	Felvett átlagos napi vízmennyiség (ml)	Vízveszteség útja	Leadott átlagos napi vízmennyiség (ml)
Folyékony élelmiszer (ital)	1200	Vizelet	1000-1400
Szilárd élelmiszer	500-1000	Bőrön keresztüli párolgás (verejtékezés nélkül)	500
Oxidációból származó víz	300-400	Légzési pára	300-500
		Széklet	200
Összesen	2000-2600	Összesen	2000-2600

A vízfelvétel útjai

1.     A legfontosabb élelmiszer, a víz

A szervezetbe való vízbejuttatás legkézenfekvőbb módja a vízivás. Ideális esetben naponta 1200 ml vizet kellene meginni, akkor is, ha nem történne fizikai munkavégzés, sporttevékenység, és nem lenne meleg vagy forró a kinti hőmérséklet. Ugyanis, a munkavégzés és a magas hőmérséklet jelentősen megemelik a napi folyadékszükségletet. Az, hogy milyen életkorban mennyi az ajánlott napi vízbevitel a későbbiekben kerül bemutatásra.

2.     A szilárd élelmiszerekkel szervezetbe jutó víz

Hajlamosak azt gondolni az emberek, hogy csak az juttat vizet a szervezetbe, ami folyékony; azaz például az ebédkor elfogyasztott leves, vagy a vacsora után megivott kakaó. Meglepő, de minden élelmiszer tartalmaz kisebb-nagyobb mennyiségben vizet, még azok is, amik meglehetősen szilárdnak tűnnek (6. táblázat). A sajtok, kenyérfélék és pékáruk mintegy 30-60 %-a víz! A zöldségek, gyümölcsök, saláták is rengeteg vizet (kb. 85-98 %) tartalmaznak; és éppen ez az, ami a tikkasztó nyári hőségben is jólesővé és a szervezetre nézve jótékony hatásúvá teszi a fogyasztásukat.

 

6. táblázat: Néhány élelmiszer átlagos víztartalma (%-ban) [13,14].

 

Táplálék	Víztartalom (%)
Paradicsom, uborka	98
Görögdinnye	90
Alma, körte	85
Főtt tészta	maximum 85
Fagylalt, jégkrém	minimum 60
Joghurt	75 - 85
Halak, tenger gyümölcsei	65 - 80
Főtt rizs	65 - 70
Sajtok	30 - 60
Kenyérfélék	40
Vaj	18

 

3.     Oxidációból származó víz

A szervezet anyagcsere-folyamatai összetettek. A biokémiai reakciók során a táplálékokkal a szervezetbe jutott zsírok, fehérjék és szénhidrátok építőkövei hasznosulnak. Az említett tápanyagok anyagcseréje során víz is keletkezik a szervezetben.

Érdekes a következő gondolati kísérlet: ha valaki csak (szigorúan vízmentes) szőlőcukrot eszik, akkor a szervezete kémiai reakciók során fog vizet nyerni az elfogyasztott cukorból. A szénhidrátok említett képviselője, a glükóz oxigén jelenlétében való égésének kémiai egyenlete:

 

glükóz + oxigén → szén-dioxid + víz

C₆H₁₂O₆ + 6 O₂ → 6 CO₂ + 6 H₂O

 

A reakcióegyenlet alapján kiszámolható, hogy 180 g glükóz anyagcserével való elégetése 6x18=108 g víz keletkezéséhez vezet.

A különféle tápanyagok „égetése” során átlagosan a következő mennyiségekben keletkezik víz [15]:

• 100 gramm szénhidrát lebontása 55 ml víz
• 100 gramm zsír lebontása 107 ml víz
• 100 gramm fehérje lebontása 140 ml víz keletkezéséhez vezet.

A vízleadás útjai

 

6. ábra: Az emberi szervezet átlagos napi vízveszteségének összetevői (a minimális napi 2 liter vízveszteséggel kalkulálva).

1.     A vizelettel ürülő víz

Egészséges felnőtt emberek naponta átlagosan 1-2 liter vizeletet ürítenek. A széles tartomány annak következtében alakul ki, hogy számos tényező befolyásolja a képződő vizeletmennyiséget, többek között a folyadékbevitel, az elfogyasztott táplálék, a vesén kívüli folyadékvesztés (pl. fokozott párologtatás, hányás, hasmenés, láz, kivérzés), a vérnyomás és hormonális hatások, az esetlegesen szedett gyógyszerek.

Ha a napi vizeletmennyiség túl sok, vagy túl kevés, az orvosi vizsgálatot és ellátást igénylő állapotot jelent. A napi 2,5 litert meghaladó vizeletmennyiség esetén poliuria, napi 400 ml-nél kevesebbnél oliguria, napi 100 ml alatti vizelettérfogatnál anuria  áll fenn.

Az óránként termelt vizeletmennyiségek:

• euhidria (normált hidráltság) esetén 50 ml vizelet/óra
• dehidráció (kiszáradás) esetén 15 ml vizelet/óra
• hiperhidráltság (túl sok víz fogyasztása) esetén 600-1000 ml vizelet/óra

 

A vizelet mintegy 95 %-ban vizet tartalmaz, a fennmaradó 5 %-ot sokféle vegyület teszi ki, amik között szerves anyagok (pl. karbamid, kreatinin, húgysav) és számos ion is megtalálható, de például a szervezetbe jutott gyógyszermolekulák - kisebb-nagyobb mértékben átalakított formában – is jelen vannak a vizeletben.

A vizelet összetételének vizsgálata számos kóros elváltozásra, így betegségekre (pl. gyulladásos folyamat, vesebetegségek, a szervezet kiszáradása) deríthet fényt [9,16,17].

Optimális esetben a vizelet színe halvány sárgás, szalmasárga. A vizelet sötét színárnyalata, vöröses, barnás tónusa nagy mértékű vízhiányt, kiszáradást jelezhet, különféle betegségekre utalhat vagy gyógyszermellékhatás következménye lehet (pl. B-vitaminok szedése erősen sárgás színűvé teheti a vizeletet).

2.     A bőrön keresztüli vízvesztés

A bőrön keresztül naponta átlagosan 500 ml folyadékot veszít az ember. Ez nem keverendő össze az izzadással; hiszen a bőrön keresztüli vízvesztés/kipárolgás nem észrevehető, az sem látható „vízcseppekkel”, sem izzadságfoltokkal nem jár.

3.     Az izzadás szerepe a vízleadásban

A szervezet vízháztartásának egyensúlyát bemutató táblázat alapján látható, hogy a bőrön keresztüli vízvesztés kategóriája nem foglalja magába az izzadás révén elvesztett vizet. Amennyiben verejtékezés során is történik vízvesztés, akkor annak a pótlásáról a táblázatban bemutatott értékeken felül, „pluszban” kell gondoskodni.

 

Arisztotelész úgy gondolta, hogy az izzadság és az izzadságcsepp nem más, mint a harmat megjelenése a bőr felületén. Ez a sajátos nézet egészen az 1800-as évekig tartotta magát.

Ma már tudjuk, hogy az Arisztotelész-féle harmatcseppek helyett izzadságmirigyek juttatják a bőr felszínére a vizes cseppeket, ha azok idegi úton jeleket kapnak az agy hőmérsékletszabályozó központjából. Megszületésétől fogva minden ember 2-4 millió izzadságmiriggyel rendelkezik, amik a pubertást követően érik el felnőtt korra jellemző, tökéletes működésüket. Érdekes, hogy azt megelőzően a test mely részein a legintenzívebb az izzadás: a csecsemők például - a hónalj helyett - a kézfejükön tudnak meglehetősen intenzíven izzadni, és vizet veszíteni.

Az, hogy ki mennyit izzad, erősen személyfüggő; amellett, hogy a külső hőmérséklet, a ruházat, az edzettségi szint, az aktuális hidratáltsági állapot és az erőkifejtés is befolyásolja azt. Egy tornateremben körültekintve az tapasztalható, hogy ugyanazon mozgás-tevékenység hatására is szemmel látható eltérések tapasztalhatók a különböző személyek izzadásának mértéke között. Míg edzés során a gyengén izzadók óránként 100-500 ml folyadékot veszítenek, az erős izzadásra hajlamos társaiknál ugyanez az adat az óránkénti 2000 ml-t is elérheti. Tévedés ne essék, nem mindig az izzad erősen, aki nem bírja a terhelést, azaz nincs „jó kondiban”,- épp ellenkezőleg, gyakran a legjobban edzett atléták izzadnak a legerőteljesebben.

Az izzadás folyamata elengedhetetlen a test hőmérsékletnek szabályozásához. Az izzadás a túlélés kulcsa az őserdőkben, sivatagokban éppúgy, mint az edzőtermekben vagy azokon a munkahelyeken, ahol fizikai munkavégzés folyik, és az izomtevékenység sok hőt termel. Amint a test hőmérséklete néhány tized fokkal meghaladja a fiziológiásnak tekintett 37 °C-ot, az izzadás folyamata automatikus megindul. Megerőltető fizikai munka vagy sporttevékenység esetén az izzadás már azelőtt bekövetkezhet, hogy a szervezet elérte volna az idegrendszeri jelzéshez szükséges kb. 37 °C-os kritikus hőmérsékletet.

Az izzadság bőrfelszínről való elpárolgása hőt von el a szervezettől. Minden egyes liter izzadság kb. 600 kcal energiától (hőtől) szabadítja meg a szervezetet; ily módon az izzadás egy rendkívül hatásos hőleadó folyamat. Ez a hőleadás azonban csak akkor érvényesül, ha az izzadságcseppeknek lehetősége van elpárologni, tehát nem törlik le azokat a bőr felszínéről, és nem fedik be „nem lélegző”, műszálas ruházattal.

Az izzadság 99 %-ban víz, emellett számos só ionjait tartalmazza, emiatt sós ízű. Túlnyomó részt nátrium- és kloridionok találhatók benne, a káliumionok mennyisége jóval kisebb. Minden egyes liter izzadsággal kb. 2,6 gramm nátrium-kloridot is veszít a szervezet, ami fél teáskanálnyi konyhasónak felel meg. Téves azt hinni, hogy az izzadság méreganyagokat is eltávolít a szervezetből. A „méregtelenítés” nem az izzadságmirigyek feladata [18-22].

4.     Párolgás a tüdőn át

Kilégzéssel – észrevétlenül – átlagosan 250-350 ml víz távozik naponta a szervezetből,- akkor is, ha nem történik munkavégzés vagy sporttevékenység. Ez a mennyiség napi viszonylatban 500-600 ml-re nő, ha fizikailag aktív szervezetről van szó, nulla méteres tengerszint feletti magasságban. Amennyiben a munkavégzés nagy magasságokban történik, akkor további kilégzéssel elveszített vízmennyiségekkel kell kalkulálni. 4300 méter tengerszint feletti magasságban – főleg ha a levegő száraz, akkor plusz 200 ml/nap vízveszteség is bekövetkezhet,- pusztán a magasság és a kisebb légnyomás miatt.

5.     A széklettel távozó víz

A széklettel távozó víz mennyisége napi mintegy 1 dl. Hasmenéssel járó megbetegedésekben a vízvesztésnek ez az útja jelentősebbé válik; ekkor fokozottan kell ügyelni a pótlásra, azaz a rendszeres vízivásra is. Különösen helytálló ez a kisgyermekek és idősek esetén, akik a vízvesztés bármilyen formájánál fokozottan hajlamosak a kiszáradásra, és a szervezetük adott mértékű vízvesztésére érzékenyebben reagálnak, mint a felnőtt korúak.

A szervezet vízháztartást szabályozó mechanizmusai

A szervezet vízháztartásának az egyensúlyban tartása, azaz a vízkiválasztás mértékének és a szomjúságot okozó folyamatoknak a szabályozása bonyolult hormonális és idegi folyamat.

Mi történik vízhiány esetén?

Amennyiben a szervezet a vérerekben tapasztalható csökkent nyomásból fenyegető vízhiányra „következtet”, akkor az agyban, a hipotalamusz területén található szomjúságközpontot aktiválja. Emellett, az antidiuterikus hormon szintje is megemelkedik a szervezetben, ami a veséket fokozott vízvisszatartása és a kiválasztott vizelet mennyiségének a csökkentésére serkenti.

Az antidiuretikus hormon működését számos egyéb tényező (pl. alkoholfogyasztás, gyógyszerek) is befolyásolhatja. Például az alkoholfogyasztást követően a vérben megjelenő alkohol gátolja az antidiuretikus hormon hatását, azaz vizelési ingert okoz, és fokozott vízvesztést idéz elő. Ezért is egészségtelen és veszélyes az alkoholfogyasztás. A szervezetbe jutott alkohol egyrészt a víz helyett jut a szervezetbe (érdemes lett volna alkoholos ital helyett vizet fogyasztani), másrészt pedig a szervezetbe jutott alkohol kiűzi a vizet a szervezetből,- vagyis, kétszeresen káros hatással bír.

Mi történik só-túlsúly esetén?

Megtörténhet az is, hogy a vérben található sók koncentrációja túlságosan megnő. Ennek oka lehet a fokozott sófogyasztás éppúgy, mint a csökkent vízbevitel miatt „besűrűsödött”, sókra nézve nagyobb koncentrációjú vér. A szervezet a megfelelő sókoncentráció helyreállítására törekszik, aminek eredményeként többféle folyamat zajlik. Egyrészt a vese nátrium-visszatartása csökken, és több só fog a vizelettel a szervezetből távozni. Másrészt, a környező szövetekből a vérbe áramlik a víz, hogy azt „kihígítsa”, sóban szegényebbé tegye. Emellett, szomjúságérzet alakul ki, ami ivásra sarkall [23].

Az előbbi szabályozó mechanizmusok mellett a szomjúságérzetet a szájnyálkahártya szárazsága is befolyásolja. Tény, hogy egyes gyógyszerek, amik mellékhatásként a nyálelválasztást csökkentik, szomjúságot válthatnak ki. Illetve ismert az is, hogy a szájüregnek már egyetlen korty vízzel való átöblítése is mérsékli a só-többlet által kiváltott szomjúságot. Ez tapasztalható azoknál a kiszáradt egyéneknél vagy betegeknél, akik számára már egyetlen korty víz, amivel a szájukat megnedvesíthetik, hatalmas megkönnyebbülést jelent.

 

Mitől szűnik meg a szomjúság?

Míg a szomjúságérzet kiváltásának az élettani mechanizmusa jól ismertnek tekinthető, addig kevésbé tisztázott az ivás megállításának a mechanizmusa. Mitől lesz egyszerre csak elég? Nem ismert minden részletében az, hogy minek köszönhetően lesz egy bizonyos elfogyasztott folyadékmennyiség elég, és miért teszi le az - előtte szomjas - ember adott mennyiségű víz megivása után a poharat. Tapasztalat, hogy az emberben a só-túlsúllyal kiváltott vízfelvétel akkor áll meg, ha a szervezet által igényelt víz felét 10-12 perc alatt elfogyasztja az egyén. Mindössze a felét,- mintha „nem tudná”, hogy mennyire van szüksége összesen. A szervezetnek hiányzó vízmennyiség másik felét 20-30 perc alatt issza meg az egyén.

Érdekesség, hogy a (kísérleti) állatok pontosan tudják, hogy mennyit kell inniuk. A kutya épp annyi vizet lefetyel egyszerre, amennyi a szervezetének az élettani, egyensúlyi sókoncentráció eléréséhez kell. Egyszerre issza meg azt a mennyiséget, amit a szervezete a vízháztartási egyensúly helyreállításához igényel.

 

A vízért kiáltó szervezet – a vízhiány okai és következményei

A víz hiányára a szervezet vízhiányos állapotára (dehidráció) sokkal érzékenyebben válaszol a szervezet, mint bármely szilárd étel megvonására. Étel nélkül néhány hétig, akár ötven napig is képes életben maradni az ember, miközben a víz hiánya négy-öt nap alatt halálhoz vezet.

 

„Amikor a kút kiszárad, megismerjük a víz igazi értékét.”

Benjamin Franklin

Mi okozhat kiszáradást?

A dehidráció oka fokozott vízvesztés vagy elégtelen mértékű vízbevitel lehet, illetve gyakran a kettő kombinációja vezet a súlyos állapothoz. Sok esetben átlagosnak tekintett tevékenységek, vagy sportolás is okozhat kiszáradást [18-22].

Mennyi vízveszteséggel járnak a sporttevékenységek? Mennyi az, amit mindenképpen vissza kell pótolni a szervezetnek?

Ki gondolná, hogy 90 perc teniszezés akár kétliternyi vízvesztést is okozhat, és egy végigjátszott futball-meccs három liter vízveszteséggel jár (7. ábra)? Egyértelmű, hogy a sporttevékenységeket követően, vagy ideális esetben még a tevékenység közben, az elvesztett folyadékmennyiséget teljes egészében vissza kell juttatni a szervezetbe.

 

7. ábra: A különféle sporttevékenységek által okozott vízveszteség mértéke.

A mindennapi fizikai munkavégzésen, sportoláson túl vannak speciális állapotok, betegségek, amik magukban hordozzák a kiszáradás lehetőségét. Ezekben a helyzetekben tudatosan kell az elvesztett folyadékmennyiséget visszapótolni.

Milyen állapotok, betegségek hordozzák magukban a dehidráció veszélyét?

• Hasmenés: ez a banálisnak tűnő megbetegedés a leggyakoribb oka a nagymennyiségű folyadékveszteségnek. Az akut hasmenést általában vírusok, baktériumok vagy protozoonok okozta fertőzés váltja ki. Csecsemőknél és kisgyermekeknél a rotavírus, felnőtteknél a norovírus felelős a virális hasmenések jelentős részéért. Az utazók hasmenése általában bakteriális eredetű, de az ételekben található bakteriális eredetű toxinok is okozhatnak hasmenést. Az akut hasmenésre jellemző, hogy a vékonybél fokozott só- és folyadék-elválasztásával a vastagbél visszaszívó ún. reabszorpciós folyamatai nem tudnak lépést tartani, így napi legalább 3 alkalommal történő székletürítés történik, maximum 14 napon keresztül. Világszerte évente több, mint 4 millió gyermek hal meg hasmenésre visszavezethető kiszáradásban.
• Hányás: a puszta folyadékveszteség mellett a hányinger és a hányás nehezíti a folyadékpótlást, így veszélyeztetve és esetlegesen felborítva a szervezet vízháztartásának egyensúlyát. Gyakran előfordul, hogy intenzív hányás miatt a betegeket intravénás folyadékpótlásban (infúzióban) kell részesíteni. Gyakori ez a csecsemőknél, a kisgyermekeknél és a terhességi hányás súlyos esetével küzdő várandós nőknél; mivel ők a leginkább veszélyeztetett csoportok a szervezetük kiszáradása szempontjából.
• Izzadás: a szervezet - a hűtésre törekedve - jelentős mennyiségű folyadékvesztésre képes izzadás révén. Az izzadás a magas hőmérsékletű környezetben végzett fizikai munka, sporttevékenység vagy a lázas megbetegedések okozta magas testhőmérséklet miatt alakulhat ki.
• Vesebetegség: bizonyos krónikus vesebetegségek fokozott vizeletürítéssel és vízvesztéssel járnak együtt.
• Cukorbetegség: a diabétesz esetén jellemző magas vércukorszint mellett a vizelet cukorkoncentrációja is magasabb az egészséges emberben jellemző értéknél. Mivel a vizelettel ürülő glükóz – ozmotikus okok miatt - jelentős mennyiségű vizet is „magával visz”, a cukorbetegeknél gyakran jelentkezik vizelési inger és nagy mennyiségű vizeletet ürítenek. Az elveszett folyadékmennyiség pótlására gondolni kell. Nem véletlen, hogy a cukorbetegség egyik korai, figyelmeztető jele a gyakori szomjúság, és az egészséges emberekhez mérten elfogyasztott sokkal több folyadék lehet.
• Égési sérülés: a bőr - mint az emberi szervezet a jelentős vízveszteségtől védő köpeny – sérülése fokozott vízvesztéshez vezethet. A nagyobb bőrfelületre kiterjedő égési sérülések esetén a folyadékpótlás, általában infúzióval, elengedhetetlen a gyógyulás szempontjából.

Miért káros a dehidráció?

A szervezet első válasza a dehidrációra egyrészt a folyadékbevitel fokozása, amire a szomjúságérzet megjelenése és egyre intenzívebb válása serkent. Másrészt a vízveszteség(ek) minimalizálására törekszik a szervezet, így a vesével való vízkiválasztást csökkenti. Ennek szemmel látható jelei is vannak, a vizelet koncentráltabbá, sötét sárga színűvé válik.

Ahogy a szervezet vízmérlege egyre inkább a veszteségek irányába tendál, egyre több és egyre súlyosabb jele lesz annak, hogy a szervezetnek sürgősen vízre van szüksége.

Mik a szervezet vízhiányának a jelei?

• szájszárazság alakul ki, ami önmagában is ivásra serkentő inger
• a szem könnyfolyadék-termelése csökken, a szem szinte kiszárad
• a vizelet mennyisége csökken, az egyébként világos szalmasárga színe sötétebbé válik, erősebb illatú lesz
• a szellemi és a fizikai teljesítmény csökken
• az izzadás mértéke visszaesik, majd abbamarad
• fájdalmas izomgörcsök léphetnek fel
• a bőr szárazzá válik
• erős, heves szívverés, szívdobogás tapasztalható
• gyengeségérzet, erőtlenség jelentkezik
• zavartság, kóma léphet fel

Ahogy a szervezet egyre nagyobb vízhiánnyal küzd, egyre több kompenzáló reakciót indít el, nem adja fel az életben maradásáért folytatott harcot. Annak érdekében, hogy a vérkeringés ne omoljon össze, és a vér által szállított tápanyagok és oxigén továbbra is eljussanak a sejtekhez, változások tapasztalhatók a keringési rendszerben. Az erek összehúzódnak és a szívösszehúzódások percenkénti száma, a pulzusszám – ami ideális esetben percenként kb. 72 - megnő. Az összehúzott erekben a dehidráció miatti csökkent vértérfogat is képes egy még elviselhető vérnyomást fenntartani, és a fokozott szívmunka gyakrabban pumpál vért az erekbe. A szív egy ideig, a kiszáradás egy bizonyos fokáig még képes fenntartani a szervezet működését. Az 5-7 %-os vízveszteség azonban már egészséges férfiak esetén is szívritmuszavarokat okoz.

A szervezet egyre több szövettől és szervtől vonja meg a vizet, hogy az életfontosságú szervek (agy, szív, tüdő) továbbra is elegendő mennyiségű vízhez juthassanak. Szomjazás esetén a szerveket, szervrendszereket tekintve szinte elsőként az izmoktól vonja meg a szervezet a vizet, amire az izmok fokozott ingerlékenységgel válaszolnak. Ez fájdalmas izomgörcsökhöz vezethet. A szervezeten belüli víz-átcsoportosítás, vízelvonás áldozata lesz a bőr is, ami amellett, hogy szárazzá válik, hűvös tapintású is lesz.

A dehidráció tartós fennállásának következményeként az öregedési folyamatok felgyorsulnak, a salakanyagok lerakódása kifejezettebb lesz, vesekő, köszvényes roham alakulhat ki. A vér besűrűsödése miatt a test egyes részei oxigénhiányos állapotba kerülhetnek.

Ha a szervezet kompenzáló mechanizmusai már nem képesek fenntartani a létfontosságú szervek megfelelő mennyiségű vízzel való ellátottságát, akkor a létfontosságú szervek zavara is megjelenik a tünetek között. Zavartság, általános gyengeség, majd kóma és súlyos szervi károsodások léphetnek fel. Ha a szervezet ekkor sem kapja meg az élethez szükséges vizet, bekövetkezik a halál [24].

Milyen mértékű vízveszteség életveszélyes?

Jól alátámasztott tény, hogy a dehidráció negatív hatással van az életfunkciókra és a teljesítményre; már akkor is, ha a vízveszteség a szervezet tömegéhez képest viszonylag alacsony, „mindössze” 1-2 % (7. táblázat). Ez az 1-2 % vízmennyiségben kifejezve átlagos tömegű felnőtteknél 0,7-1,4 liter vízveszteségnek felel meg; ilyen fokú vízhiány pedig bárkinél viszonylag könnyen bekövetkezhet. Az összehasonlítás kedvéért: ennél az alacsonyként emlegetett 1-2 %-os – de már teljesítménycsökkenéssel járó - vízveszteségnél akkor is nagyobb vízveszteség lép fel, ha valaki átlagos hőmérsékletű környezetben lejátszik egy teniszmeccset.

 

7. táblázat: Az emberi szervezet vízhiányának tünetei különböző mértékű vízvesztés esetén [25].

 

Vízveszteség (a testtömeg %-ában)	Tünetek	Vízveszteség (liter)
		10 éves gyermeknél (30 kg)	19 éves fiatalnál (60 kg)	50 éves felnőttnél (70 kg)
1 %	enyhe szomjúságérzet	0,3	0,6	0,7
2 %	teljesítménycsökkenés izomgörcsre való hajlam	0,6	1,2	1,4
3-5 %	száraz bőr száraz nyálkahártyák kevés nyál kis mennyiségű vizelet izomerő csökkenése bőr kipirosodása	0,9-1,5	1,8-3,0	2,1-3,5
5-10 %	pulzusszám növekedés szédülés fejfájás vértérfogat csökkenése	1,5-3,0	3,0-6,0	3,5–7,0
10-kb.15 %	szellemi zavartság görcsök erősen száraz bőr	3,0-4,5	6,0-9,0	7,0-10,5
kb. 15 %	halál	több, mint 4,5	több, mint 9,0	több, mint 10,5

 

A környezeti hőmérséklet emelkedése negatív hatást gyakorol a vízhiánynak a szervezet teljesítőképességét egyébként is csökkentő hatására. Míg a 2 %-os folyadékveszteség 5 °C-os külső hőmérséklet esetén csak minimális teljesítőképesség-csökkenéssel jár, addig ugyanez a mértékű vízhiány egy meleg nyári napon, 30 °C esetén, a teljesítőképesség drasztikus csökkenését hozza magával, felére esik vissza a teljesítmény (8. ábra).

 

 

8. ábra: A különböző környezeti hőmérsékleteknél jellemző teljesítőképesség a folyadékveszteség különböző mértékeinél; Coyle alapján [26].

 

A felnőttekkel összehasonlítva a csecsemők és kisgyermekek sokkal érzékenyebben reagálnak a szervezetük folyadékveszteségére, mint a felnőttek (8. táblázat). Ugyanolyan mértékű folyadékveszteség komolyabb egészséget érintő következményekkel járhat a kicsiknél, mint a felnőtteknél. Bár a csecsemők és kisgyermekek nem tudják azt mondani, hogy folyadékra van szükségük, mégis számos könnyen felismerhető jel utal arra, hogy a gyermeknek mielőbb folyadékot kell adni, különben késő lesz, és már csak az infúziós folyadékpótlás segíthet.

 

8. táblázat: A csecsemőkori folyadékveszteség különböző mértékei és azok fizikális tünetei [27].

 

Fizikális tünet	Folyadékveszteség mértéke (a testtömeg %-ában)
	kevesebb, mint 5 %	5 – 10 %	több, mint 10 %
	Kiszáradás foka
	Enyhe	Közepes	Súlyos
Általános állapot	Éber, szomjas	Nyugtalan, gyenge	Aluszékony
Nyálkahártyák állapota	Nedves	Száraz	Nagyon száraz
Kutacs vonala	Normális	Besüppedt	Mélyen besüppedt
Légzés	Normális	Mély	Mély és szapora
Pulzus	Szapora	Szapora és gyenge	Szapora és kihagyó
Bőr rugalmassága	Normális	Csökkent	Megálló bőrredők
Szemek	Kissé beesett	Beesett, aláárkolt	Mélyen beesett, aláárkolt
Vizelet	Normális mennyiségű	Kevés vizelet	Nincs vizelet

 

A mi kontinentális éghajlatunkon viszonylag ritkán fordul elő drámai mértékű folyadékveszteség, és abból eredő súlyos, visszafordíthatatlan egészségkárosodás, haláleset. Ennek ellenére a kiszáradás okozta veszélyek ismerete egyértelműen óva intő jel, mert tény, hogy az emberek jelentős része túlságosan kevés folyadékot (vizet) iszik.

Az általános rossz közérzet, a fáradékonyság, az idegesség, a fizikai és szellemi teljesítőképesség-csökkenés és sok más tünet vízhiányra vezethető vissza. Az említett tüneteknél elsőként nem feltétlenül a gyógyszerekhez kell nyúlni, vagy a teljesítményfokozóként hirdetett szereket kell megvásárolni, hanem következetesen életmódot kell változtatni. Ennek a változtatásnak a stressz kezelési technikák elsajátítása mellett legyen szerves része a rendszeres vízfogyasztás! A vízfogyasztásnak köszönhető kedvező hatások szinte azonnal tapasztalhatók. Számos esetben az emberek nem is gondolnak arra, hogy a problémáik egy pohár tiszta víz elfogyasztásával orvosolhatók, és a jó közérzetük kulcsa a rendszeres vízivás.

Vízhajtás, salaktalanítás: szabad-e kiűzni a vizet szervezetből?

Napjainkban divatosnak számítanak, és nagy népszerűségnek örvendenek, különösen a nők körében – a fogyással is összefüggésbe hozható, salaktalanító, méregtelenítő kúrák. Számtalan, többé-kevésbé sanyargató praktika található a világhálón, aminek köszönhetően meg lehet szabadulni a „méreganyagoktól”. Számolni kell azonban azzal, hogy egy drasztikus salaktalanítás, vízhajtás a szervezetből nagy mennyiségű sót és nyomelemeket is eltávolít, ami kifejezetten káros hatású lehet. A vízhajtókkal többek között nátrium, kálium, kalcium, magnézium is távozik szervezetből, illetve nyomelemek is ürülnek a vizelettel.

Az ún. „detox diéták”, amik részeként bőséges mennyiségű folyadékot vesz magához a diétázó, általában székletlágyító, hashajtó hatású folyadék bevitelére épülnek. A meleg sós vizek, a hashajtó vagy vízhajtó hatású teák napokon át történő fogyasztása egyértelműen káros, mert az az ionegyensúly felborulásához, a bélflóra egyensúlyának a megbomlásához, súlyos esetben metabolikus acidózishoz (a vér anyagcserezavar következtében fellépő túlzott savasságához), kómához vezethet [72].

Mindenkinek meg kell gondolnia azt, hogy érdemes-e évente egy-egy alkalommal drasztikus salaktalanításba fogni, vagy inkább egész évben figyel arra, hogy egészségesen táplálkozzon, mozogjon és bőséges mennyiségben tiszta vizet fogyasszon,- és ekkor nincs szükség salaktalanításra.

 

Salaktalanításról lévén szó, leggyakrabban a vízhajtó hatású növények teáit vetik latba a siker érdekében.

Vízhajtó hatású gyógynövények

• csalán (Urtica dioica) levele, gyökere
• kukorica (Zea mays) bajusza
• mezei zsurló (Equisetum arvense) hajtása
• aranyvesszőfű (Solidago virga aurea) virágos hajtása
• gyermekláncfű (Taraxacum officinale), más néven pitypang, különböző részei
• tarackbúza (Agropyron repens) gyökértörzse
• nyírfa (Betula pendula) levele

 

Vannak esetek, amikor szigorúan el kell zárkózni a vízhajtástól, ez pedig a várandósság és a szoptatás időszaka.

Várandósság alatt a szervezet vízháztartásának egy esetleges vízhajtással való felborítása veszélyt hordoz magában, hiszen a magzatvíz vízterét is érinthetik a teljes női szervezetet érő változások.

Ismert, hogy szoptatás alatt az anya nyomelemek, ásványi anyagok iránti igénye mintegy 30-50 %-kal emelkedik a felnőtt, nem szoptató nők napi szükségletéhez képest. Ennek fényében érthető, hogy szoptatás alatt sokkal inkább a fokozott bevitelre, semmint a szervezetben lévő raktárak salaktalanításnak nevezett vízhajtással való kiürítésére kell koncentrálni.

A várandós nők és szoptató anyák ne igyanak vízhajtó hatású teákat, ne használjanak vízhajtó hatású növényeket,- sem önmagukban, sem különféle tea-kombinációkban!

 

Vegye észre, ha a szervezete vízért kiált!

A kerti vagy a szobai növényeket gondosan meglocsoljuk, legkésőbb akkor, amikor már kókadoznak. Tudjuk, hogy ha nem így teszünk, végük van.

Arra már kevesebben gondolunk, hogy nálunk – embereknél - is bekövetkezhet kisebb-nagyobb mértékű kiszáradás, ami hatására az életfunkciók romlanak, és a dehidráció, kiszáradás következtében károsodik a vesefunkció, összeomlik a keringés, és folytathatjuk a felsorolást. Ha nem „locsoljuk” meg magunkat tiszta vízzel, akkor a következmények súlyosak lesznek.

 

Hogyan „kókadozik” vízhiányban az ember?

Ha vízért kiált a szervezet, akkor…

szájszárazság alakul ki, vagyis majdnem „vattát köp” a vízhiányos ember, ahogy többen mondják,

a szem könnyfolyadék-termelése csökken, a szem szinte kiszárad, szúró érzetet ad a pislogás, olyan, mintha idegen test, homokszemcse került volna a szembe

a vizelet mennyisége csökken, a normálisan szalmasárga színű vizelet sötétebbé válik és erősebb szagú lesz,

a szellemi és a fizikai teljesítmény csökken, nehezebben megy a koncentrálás, fokozódik a balesetveszély, romlik az iskolai és a munkahelyi teljesítmény,

fájhat a fej, gyakoribb lehet a migrén,

az izzadás mértéke visszaesik, majd abbamarad,

fájdalmas izomgörcsök (pl. vádli görcs) léphetnek fel,

a bőr szárazzá válik, hosszú távon gyorsabban öregszik, idejekorán ráncosodik

erős, heves szívverés, szívdobogás, a pulzusszám növekedése tapasztalható,

gyengeségérzet, erőtlenség jelentkezik, súlyos esetben pedig zavartság, kóma léphet fel.

A testet és lelket felüdítő, gyógyító víz

 

Az általános rossz közérzet, a fáradékonyság, az idegesség, a fizikai és a szellemi teljesítőképesség-csökkenés és sok más tünet vízhiányra vezethető vissza. Számos esetben nem is gondolunk arra, hogy a problémák akár egy pohár tiszta víz elfogyasztásával orvosolhatók, és a jó közérzet kulcsa a rendszeres vízivás lehet. A tiszta víz üdítő hatású, és gyakran a rosszullét is elmúlik egy pohár víztől. Igaz mindez alacsony vérnyomás, szédülés esetén, vízhajtót szedő betegeknél, de a fejfájások jelentős részében is „orvosság” lehet a tiszta víz. A cukrozott, fogszuvasodást okozó italokkal szemben a tiszta víz hatásos szomjoltó, és nem utolsó szempont, hogy kedvező áron bárki számára elérhető [12].

 

A tiszta víz rendszeres fogyasztására tehát érdemes kiemelt figyelmet fordítani, hiszen ez az egészség megőrzésének az alapja. Hazánkban a vízivásnak még nincs nagy múltra visszatekintő, kialakult kultúrája, de talán kedvezők a tendenciák. Többszörösen pozitív hatású lenne az, ha a tiszta víz fogyasztásának a szokása széles körben elterjedne, 0-tól 99 éves korig. Remélhetőleg a jövőben egyre gyakrabban lehet látni majd az utcákon is vizes palackkal sétáló helybelieket a munkahelyükön elérhető közelségben vizes palacot tartó dolgozókat vagy a kutaknál ivó embereket.

 

A vízivás egészséges és hasznos, mert…

• javítja a szellemi és a fizikai teljesítményt,
• természetes és hatásos megoldást kínál alacsony vérnyomás ellen,
• enyhítheti a fejfájást,
• segíthet a száraz szem tüneteinek a kivédésében
• segíthet megszabadulni a szájszagtól és támogatja a fogak egészségét
• elősegíti az emésztést,
• hozzájárul a székrekedés és az aranyér megelőzéséhez,
• hozzásegíthet a különféle testidegen anyagok vesén keresztüli ürüléséhez,
• támogatja a fogyókúrás programokat,
• segíthet a vesekő és a húgyúti fertőzések megelőzésében,
• hozzájárul a köszvény kezeléséhez,
• hatásos szer napégés, napszúrás esetén,
• segíti a gyógyulást lázas, hányásos, hasmenéses, köhögéssel járó megbetegedéseknél,
• enyhíti a másnaposság tüneteit.

 

A víz a jobb szellemi és fizikai teljesítmény titka

Ismert, hogy már minimális vízhiány is a fizikai és a szellemi teljesítőképesség érezhető jelentős hanyatlásával jár. A testtömeg 1-2 %-ának megfelelő mennyiségű víz elvesztése (bármilyen vízleadási úton keresztül) mind a fizikai, mind a szellemi teljesítőképesség romlását vonja maga után.

Akinek fizikai munkát kell végeznie, célszerű, ha „csapközelben” tartózkodik vagy tart maga mellett egy flakon vizet. A megfelelő folyadék-ellátottság – a kiszáradási tünetek megelőzése mellett - javítja az ízületek és izmok működését. Aki kellő mennyiségű vizet fogyaszt, annál kisebb az esélye az izomgörcsök és izomrándulások kialakulásának. A hatékony izommunka és az energikusság kulcsa a vízfogyasztás.

Akinek koncentrálni, memorizálni, tanulni kell, illetve hosszú időn át meg kell őriznie az éberségét, annak is rendszeresen kell vizet inni. Ez kiemelten fontos még akkor is, ha valaki „csak” ülőmunkát végez, például tanul vagy a munkahelyén ül a számítógép előtt, és úgy véli, hogy nem veszít jelentősebb mennyiségű vizet. A szellemi frissességhez szükség van a vízre.

Az ember szervei közül az agy és a gerincvelő a „legvizesebbek”, ezek víztartalma 85-90 %. Nem véletlen, hogy a kiszáradás első jelei is ezeknek a szerveknek a működésén keresztül tapasztalható. Víz hiányában nem működik tökéletesen az agy. Mindezt egy vizsgálat is igazolta nemrégiben. Kellőképpen hidratált és vízhiányos egyéneknek kellett egy-egy gombot megnyomniuk akkor, ha a számítógép képernyőjén felvillant előttük egy bizonyos tárgy képe. Azt tapasztalták, hogy a rendszeres vízivóknál a reagálás sebessége 14 %-kal gyorsabb volt, mint a vízzel alig-alig ellátottaknál. Vagyis, azoknál, akik optimálisan hidratáltak, rendszeresen fogyasztanak vizet a nap folyamán, gyorsabbak a reakciók, rövidebbek a reakcióidők [78].

A vízivás jótékony hatását erősíti az a vizsgálati eredmény is, ami angliai egyetemek több mint 400 hallgatójának a bevonásával született. Eszerint azok a hallgatók, akik a vizsgájukra a vizsgáztató terembe egy üveg vizet is magukkal visznek, és vizet isznak, 4,8 %-kal jobb teljesítményt nyújtanak, mint azok a társaik, akik víz nélkül, „szárazon” szembesülnek a vizsga szellemi kihívásaival [79].

Úgy tűnik, hogy nem csak a szellemi frissesség és a „jól vágó” agy kulcsa a megfelelő hidratáltság, de az a jó közérzet, a megfelelő hangulat biztosításához is hozzájárulhat. Egy vizsgálat fiatal, egészséges nőknél mutatta ki azt, hogy már kisfokú vízvesztés (1,36 %) is koncentrációs problémákkal és hangulatromlással jár együtt.

           TIPP: A szellemi fittség kortól és nemtől függetlenül fontos. A fiataloknak az iskolai tanulmányaik miatt, a felnőtteknek a munkahelyi teljesítményük fokozása miatt is érdemes a rendszeres, megfelelő mennyiségű vízbevitelre odafigyelni. Iskolába vagy munkahelyre csak vízzel induljunk el!

A víz az ízületek „olaja”

Időskorban szinte általánosnak tekinthető, de már fiatalkorban felléphetnek az ízületi, kopásos panaszok. Az orvosok arthrosisként és arthritisként írják le a bajt. Nehezen hajlik a boka, fájdalommal jár a lépcsőzés, jó lenne sportolni, mozogni, de bárcsak ne fájna a térd… ismerősek lehetnek a panaszok. Ebben az esetben is kedvező hatású lehet a vízfogyasztás.

Ha a vízivás jelentette egészségügyi előnyökről van szó, akkor az Amerikai Egyesült Államok közegészségügyi szerve, a CDC az elsők között említi azt, hogy a víz lényeges az ízületek és a gerinc egészségéhez.

A csontfelszínek egymáson való gördülékeny és fájdalommentes mozgatását biztosító ízületi folyadék (tulajdonképpen az ízületek „gépolaja”) jelentős részben vízből áll. Csak a megfelelő mennyiségű vízfogyasztás képes biztosítani azt, hogy a tökéletes mozgás feltételéül szolgáló ízületi folyadék mindig rendelkezésre álljon [73].

Képzeljük csak el egy kerékpár fogaskerekeit, amelyeket rendszeresen olajozni kell ahhoz, hogy tökéletesen működjenek! Ha nem olajozzuk rendszeresen, kattogni, csörögni, akadni kezd. Az ízületek - hasonlóan a kerékpár fogaskerekeihez -, igénylik a megfelelő kenést. Az ízületek kenőanyaga a vízben gazdag ízületi folyadék. Vagyis, víz nélkül nincs ízületi kenőolaj, és akadályozott, fájdalommal járó folyamat az ízületek mozgása.

TIPP: Az életkor előrehaladta az ízületi panaszok gyakoribbá válásával jár. Ilyen módon mindenki egyre inkább veszélyeztetett a térdet, bokát, csípőt és egyéb ízületeket érintő fájdalmas panaszokat illetően. Lépni kell tehát időben, és már akkor el kell kezdeni „olajozni”, pontosabban vizezni az ízületeket, amíg azok jól működnek. Ha pedig már valamelyest elromlottak, nem szabad sajnálni rájuk az „olajozó” vizet!

 

A víz természetes gyógyszer alacsony vérnyomásra

Vérnyomásnál 120/80 Hgmm a célérték, az attól való eltérés azonban nem ritka. Sokan úgy vélik, hogy az alacsony vérnyomás (hipotónia) egyfajta életbiztosítás. Valóban igaz: a kevésbé igénybe vett, alig feszülő erek ritkábban vezetnek szívinfarktushoz, agyvérzéshez. Azonban a túlságosan alacsony, 95/65 Hgmm-nél alacsonyabb vérnyomás kellemetlen tünetekkel jár. Ami érezhető, az a gyengeség, álmosság, fáradtságérzet és szédülés. Ez utóbbi leginkább hirtelen felkelést, ülésből vagy guggolásból történő gyors felállást követően alakul ki. Akár ájulást is okozhat az alacsony vérnyomás. Hideg végtagok, meleg időben is hűvös tapintású kezek és lábak is előfordulhatnak, ezek a tünetek szintén a kevesebb átáramlott vérmennyiségre vezethetők vissza. Az agy elégtelen vérellátása látászavarokat (elsötétedés, vibrálás, kettős látás) okozhat. A légzés is érintett lehet, egymást gyorsan követő légvételek jellemzőek a hipotóniásoknál.

Mi javasolható az alacsony vérnyomás kezelésére? Mindenekelőtt rendszeres folyadékfogyasztás és bőséges mennyiségű víz, ami az ereket feltölti, és azokban a (vér)nyomást növeli. Alacsony vérnyomásra hajlamos személyeknél akár napi három liter víz elfogyasztása is indokolt lehet. Különösen igaz mindez akkor, ha a külső hőmérséklet magas, és belső idegi és hormonális tényezők mellett a nyári hőség is tágítólag hat az erekre, csökkenti a vérnyomást.

Az alacsony vérnyomás, illetve vérnyomásesés egyik megnyilvánulása lehet a hirtelen felálláskor jelentkező, szédüléssel járó állapot, az úgynevezett ortostatikus hipotónia, ami egyre gyakoribbá válik az életkor előrehaladtával. A Newcastle-i Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy melyik természetes módszer mennyire bizonyul hatásosnak a felálláskor jelentkező hirtelen vérnyomásesés megelőzésében.

A górcső alá vett módszerek között a felállást megelőző vízivás, a keresztbe tett lábakkal ülés, a térdek fölé érő szorító gyógyharisnya (kompressziós harisnya) viselése, illetve a hasszorító alkalmazása is szerepelt. A leghatásosabb módszernek a felállást megelőzően öt perccel elfogyasztott víz (480 ml) bizonyult. A vízivás a bevont személyek 56 %-ánál hatásosan védte ki a vérnyomásesést, előzte meg a szédülést [71].

TIPP: Aki hajlamos a hirtelen felállást követően megszédülni, annál javasolt a bőséges mennyiségű vízfogyasztás!

A víz segíthet fejfájás, migrén esetén

Egyes vizsgálatok alapján a dehidráció egyik leggyakoribb jele a fejfájás. Azaz, a fejfájás egyfajta vésszirénaként is értelmezhető, ami vízivásra kell(ene), hogy sarkalljon. Ugyanis, sok esetben egy pohár vízzel „gyógyítható” a fejfájás, nem szükséges azonnal gyógyszerekhez nyúlni. A víz segít enyhíteni a dehidratáció által okozott – esetleg szédüléssel is társuló - fejfájást.

Egy közel 400 résztvevővel végzett tanulmány eredményei szerint 10-ből 4 embernél fejfájás jelentkezik, ha túl keveset iszik [81]. Fiatal, átlagosan 23 éves, egészséges nőknél tudományos vizsgálat bizonyította azt, hogy már az 1,36 %-os vízvesztés (ami fizikai aktivitás hatására könnyen bekövetkezik) fejfájáshoz vezethet [80]. Sportolók esetén sem jobb a helyzet. Ha a sportolók a szervezetük víztartalmának az 1,4 %-át vagy annál is többet elveszítik, nagy eséllyel fejfájás kínozza őket [81].

Fontos tudni, hogy a dehidratáció mellett még számos oka lehet a fejfájásnak; ilyen például a migrén, ami sok embernél vissza-visszatérő problémát jelent. Számos tényező tehető felelőssé a migrénes rohamok kiváltásáért: bizonyos ételek fogyasztása, zajok jelenléte, de akár a kismértékű vízfogyasztás, a dehidráció is okozhat migrénes fejfájást. A visszatérő migrén megelőzése céljából jó, ha mindig a keze ügyében van a migrénre hajlamos személynek egy-egy pohár tiszta, hideg víz (kialakult rohamnál a hideg vizes mosakodás is jótékony lehet) [31].

           TIPP: Egyértelmű, hogy a vízhiányos fejfájás „gyógyszere” a tiszta víz. Ennek a könnyen hozzáférhető és olcsó gyógymódnak lényeges előnye az is, hogy szinte azonnal hat. Vagyis, ha a dehidrált, fejfájós személy megiszik egy nagy pohár vizet, szinte azonnal enyhül a kínzó fejfájása.

 

A vízivás segíthet a száraz szem tüneteinek a kivédésében

Ha úgy érzi, mintha homokszemcséket fújt volna a szemébe szél, amik minden pislogáskor súrlódnak és szúrnak, esetleg a szemében égő érzést és szemkivörösödést tapasztal, akkor van oka a száraz szem szindrómára gyanakodni.

Az életkor előrehaladtával ennek a csökkent mértékű könnytermeléssel és/vagy fokozott mértékű könnypárolgással járó szempanasznak a gyakorisága nő. A gyengébbik nem ebből a szempontból rosszabb helyzetben van, mivel a változókori hormonszint-változások is a száraz szem szindróma kialakulásának kedveznek. Bizonyos gyógyszerek szedése - mellékhatásként - és egyes alapbetegségek megléte is szemszárazságra hajlamosíthat.  A fiatalok körében is terjednek a száraz szemmel együtt járó panaszok. Esetükben elsősorban a sok tévézés, számítógépezés, okostelefonok display-ének bámulása ront a helyzeten. Ha ugyanis túl sokáig fókuszálunk egy pontra, akkor hajlamosak vagyunk kevesebbet pislogni. Míg a mindennapi tevékenységeink során percenként átlagosan 10-15-ször pislogunk, ez tévénézéskor vagy a számítógép monitorának nézésekor jelentősen csökken, ekkor percenként csak kb. 8-szor pislogunk. A kevés pislogás ahhoz vezet, hogy az elhasználódott könnyfilmet nem fogja kellő időközönként újabb könnyréteg helyettesíteni, és fellépnek a szemszárazság tipikus tünetei. Télen további tényezők súlyosbítják a helyzetet. A fűtött lakások vagy irodák levegője igencsak száraz. Előfordulhat, hogy az ideális 40-60 %-os páratartalomnál jóval kevesebb mérhető a helyiségekben. Ez „száríthatja a szemet”, és hozzájárulhat a szempanaszok rosszabbodásához (ilyen esetekben érdemes tiszta vizet párologtatni, párásítani).

Hogyan tüntethető el a „sivatag a szemben” érzés?  A legkézenfekvőbb megoldásnak a hiányosan termelődő vagy fokozott sebességgel párolgó könny pótlása tűnik. A könny pótlásához a patikákban kapható műkönnyek használhatók. Emellett, érdemes figyelmet fordítani a megfelelő folyadékbevitelre, a vízivásra is, hiszen a könny nem más, mint egy víz-alapú rendszer.

TIPP: Aki a testét hidratálja, az a szemét/szaruhártyáját is hidratálja, és ezzel hozzájárulhat a szemszárazsággal járó panaszok megelőzéséhez, enyhítéséhez.

 

Aki vizet iszik, az sokat tesz a szájhigiéniájáért

A vízivás, egyfajta „öblítést” és tisztán tartást jelent a szájüreg számára. A cukros, ízesített, színezett italokkal szemben a tiszta víz kedvezően hat a szájüregi flórára, és hozzásegíthet a szájszag legyőzéséhez. Emellett, a fogak is egészségesebbek, ha azok nem erősen savas kémhatású, színezett és egyéb „mű” italokkal találkoznak, hanem tiszta vízzel.

TIPP: Induljon a reggel egy-két pohár vízzel, és fejeződjön be a nap egy pohár vízzel,- mindez hozzájárul ahhoz, hogy „jó szájízzel”, friss lehelettel induljon és végződjön a nap.

 

Az emésztést elősegítő víz

A víz már attól kezdve lényeges szerepet kap az emésztésben, ahogy a falat a szánkba kerül. Ugyanis, a szájüregben elsőként az emésztőenzimet is tartalmazó (vízben dús) nyállal találkozik az étel. Ha vízhiányos a szervezet, zavart szenved a nyálképzés, nehezen megy a nyelés, nehézkes a táplálkozás. Tudni kell, hogy az életkor előrehaladtával a nyáltermelés mértéke csökken. Emellett, egyes gyógyszerek szedése is okozhatja a nyálmennyiség csökkenését, a száj kiszáradását mellékhatásként. Ezekben az esetben méginkább fontos odafigyelni arra, hogy kellő mennyiségű vizet fogyasszunk az ételek mellé. Többen úgy vélik, hogy a legcélravezetőbb az, ha az étkezések előtt fél órával egy nagy pohár tiszta vizet iszunk [81].

Legyen szó reggeliről, ebédről, vacsoráról vagy nassolásról, lényeges, hogy a szilárd táplálék mellett víz is kerüljön a szervezetbe. A gyomorba és bélcsatornába kerülő víz ugyanis a táplálékkal bejutott vízoldékony vitaminok feloldásában és azok felszívódásának a támogatásában is pozitív hatású.

A víz javítja az emésztést, lazítja a béltartalmat. Mindez logikus: ha több víz kerül a bélcsatornába, lazább állagú lesz a bélben összegyűlő bélsár, és az könnyebben távozik a szervezetből. Vagyis, megfelelő mennyiségű vízbevitel esetén enyhíthetők, megszüntethetők a székrekedéses panaszok. Mindez nemcsak logikus, de tudományosan is támogatott. A Gasztroenterológiai Világszervezet (World Gastroenterology Organisation (WGO)) iránymutatása alapján az esetleges szervi okok és a következményes székrekedések kivizsgálását és kizárását követően 3 lépcső alapján, fokozatosan történhet a székrekedés kezelése. Az első lépcső életmód- és táplálkozásbeli változtatásokat foglal magába. Ezek között említi a neves szakmai világszervezet a jelentősebb mennyiségű, naponta 1,5-2,0 liter folyadék fogyasztását [74].

További jótékony hatása a vízfogyasztásnak, hogy ha ritkább a székrekedés, akkor jóval kisebb eséllyel lép fel/újul ki az aranyér. Különösen fontos a megfelelő mértékű vízfogyasztásra ügyelni annak, aki keveset mozog, ülőmunkát végez, és emiatt hajlamos a székrekedésre, az aranyérre. Vagyis, az irodai munkát végzők számára különösen fontos, hogy mindig legyen kéznél ivóvíz!  

TIPP: Az evés sose járjon egyedül! Ha eszünk, igyunk is előtte/közben vagy utána egy-egy pohár vizet!

 

A vitaminok felszívódását elősegítő víz

A vízben oldódó vitaminok (különféle B-vitaminok és a C-vitamin), ahogy a nevük is sejteti, vízben oldódnak. Ennek különös jelentősége van a gyomor- és bélrendszerben, ha a táplálékkal vagy a különböző étrendkiegészítőkkel, gyógyszerekkel a szervezetbe jutó vitaminok felszívódásáról van szó.

Amennyiben a gyomorban és a vékonybélben a vízben oldódó vitaminok egy híg, vizes rendszerben vannak jelen, akkor a jelenlévő víz elősegíti, gyorsítja a felszívódásukat, szervezetbeni hasznosulásukat. Ezzel szemben a felszívódás lassúbb, ha „szárazon” bevitt vízoldékony vitaminokról van szó.

Érdemes tehát tiszta vízzel támogatni azt, hogy a szervezetbe jutó vízoldékony vitaminok hatékonyan felszívódhassanak és hasznosulhassanak. A vitaminokban dús táplálék mellé mindig ajánlott tiszta vizet fogyasztani, a vitaminos pirulákat pedig célszerű egy nagy pohár vízzel bevenni.

 

A víz segít a szervezet méregtelenítésében

A víz segíti a különféle káros anyagok kiürítését a szervezetből. Elegendő arra gondolni, hogy a gyógyszerekből keletkezett bomlástermékek jelentős része is a vizelettel ürül ki a szervezetből.

TIPP: Ha valaki „detoxikálni” szeretne, akkor a potenciálisan veszélyes divatdiéták és méregtelenítő kúrák helyett rendszeres, optimális mértékű vízfogyasztással tegye azt!

 

Tiszta vízzel könnyebben megy a fogyás

Minden nap újabb divatdiétákról, vagy mondhatjuk akár azt is, hogy diéta-őrületekről hallhatunk. Alig találni olyan női magazint, amelyik ne osztana meg trükköket, amik könnyítik a fogyást. Arról azonban már kevesebbet hallani, hogy ezek a módszerek mennyit árthatnak a szervezetnek. A jól ismert jojó effektuson túl akár súlyos, a szervezet egészét érintő mellékhatásokkal is számolni kell. Hallott például arról, hogy a koffeines fogyasztószerek súlyos esetben akár szívritmuszavart is okozhatnak? Tudta, hogy a keserű narancs és a koffein kombinációja emelheti a vérnyomást? A felsorolás folytatható lenne, de talán ennyi is elegendő ahhoz, hogy meggyőzze Önt arról, hogy nincs olyan bombabiztos módszer, amivel életmód-változtatás nélkül, gyorsan, hatásosan, mellékhatások nélkül le lehet fogyni.

 

Ha fogyókúráról van szó, akkor két dolgot le lehet szögezni:

1. A tápanyagbevitel korlátozása és/vagy mozgás nélkül nem lehet lefogyni.
2. A szervezet egyensúlyába „fogyókúrás szerekkel” való beavatkozás veszélyeket rejt magában.

           Mi segíthet úgy a fogyásban, hogy ne veszélyeztesse az egészségünket?

A válasz egyszerű: a tiszta víz.

A fogyást támogató szerek között kutatva rábukkanhatunk a vízre. Sokan csodálkoznak ezen, mert túl egyszerűnek tűnik elsőre, hogy a víz segíthet a súlyvesztésben. Ennek ellenre igaz, hogy egyszerű, könnyen hozzáférhető, egészséges és olcsó megoldás, ha a vizet hívjuk segítségül a fogyáshoz.

A vízívással elérhető karcsúsodást szakirodalmi adatok is alátámasztják. Még csak néhány vizsgálatot, kutatást végeztek ezen a területen, de már nyilvánvaló, hogy ha éhségérzet esetén egy nagyobb adag vizet megiszunk, akkor a gyomor telítődése az idegrendszeren keresztül a „jóllakottság” érzés jelét fogja továbbítani az agyba, ami azt követően nem küldi olyan erősen az evésre sarkalló üzeneteket. Mi az eredmény? Kevesebbet eszünk, kevesebbet hízunk,- anélkül, hogy éheznénk.

Receptként mondható: éhségérzet esetén, evés előtt fél órával két pohár vizet (3-4 dl) célszerű meginni.

Lényeges, hogy a tiszta víz helyett ne cukrozott üdítőket vagy alkoholos italokat fogyasszunk, mivel azokkal sok kalória is bekerülne a szervezetbe.

Ha valaki ténylegesen karcsúbb szeretne lenni, a nap folyamán végig oda kell figyelnie a vízfogyasztására. Azt javasolják, hogy a szokásosnál napi fél literrel több tiszta vizet igyon meg az, aki fogyni szeretne, lehetőleg az étkezések előtt fél órával elfogyasztva [81]. Akik eszerint a „szabály” szerint isszák a vizet, azoknál 44 %-kal nagyobb súlyvesztés következik be, mint akik egyáltalán nem isznak vizet az étkezések előtt [81].

 

A napi szükséges vízmennyiség kalkulálásához segítséget nyújthat a következő képlet:

Napi szükséges vízmennyiség (ml) = Testtömeg (kg) x 40 ml

Például egy 70 kg-os, fogyni vágyó nőnél: 70 x 40 = 2800 ml = 2,8 liter a napi vízszükséglet, amit több, apró részre elosztva javasolt elfogyasztani.

 

Németországban vizsgálták azt, hogy a rendszeres iskolai vízivás segít-e a testsúly karbantartásában. Néhány iskolában vízivóhelyeket alakítottak ki, és azt tapasztalták, hogy az érintett iskolások körében csökkent az elhízott gyerekek aránya. A közeljövőben tervezik annak a vizsgálatát, hogy ugyanezzel a módszerrel, azaz a munkahelyeken felszerelt plusz vízivóhelyekkel elősegíthető-e az, hogy a dolgozók körében csökkenjen a túlsúlyosak aránya. A túlsúlyosak részarányának ilyen egyszerű módszerekkel való visszaszorítása jelentős pozitív hozadékkal járhat mind a közérzet, mind az egészség területén.

A rendszeres vízfogyasztás karcsúsíthat,- ez az egyszerű és nagyszerű módszer szinte mindenkinek ajánlható. Csupán a súlyos szív- és vesebetegeknek kell kontroll alatt tartaniuk, és az orvosukkal rendszeresen egyeztetniük a napi folyadékbevitelt.

Fogyasszon Ön is napi rendszerességgel vizet, hogy kevesebb gondja legyen a plusz kilókkal! Ha már a víz mellett teszi le a voksot, válassza a klórmentes, magas élvezeti értékű, egészséges tiszta vizet,- azt a tisztított vizet, amit jóízűen iszik meg naponta többször is!

Ahhoz, hogy a rendszeres víziváshoz köthető fogyókúrás siker még nagyobb legyen, a kiegyensúlyozott, vegyes, szélsőséges megszorításoktól mentes étrend keretén belül javasolható a magas víztartalmú élelmiszerek fogyasztása. Ne feledje azt sem, hogy a gyakori, nem megerőltető mozgás, a jó közérzet kialakítása mellett, a fogyásban is hasznos segítőtárs.

Tudományos magyarázat – fogyni vágyóknak - dióhéjban

Biokémiai és élettani oka is van annak, hogy a fogyókúrák alatt több vizet kell inni, mint egyébként. Annak ismeretében, hogy az elfogyasztott szilárd táplálékok biokémiai reakciókkal történő elégetése során víz is keletkezik, nyilvánvaló, hogy amennyiben nem jut be (elegendő) szénhidrát, zsír, illetve fehérje a szervezetbe, akkor (elegendő) oxidációs víz sem keletkezik, és vízhiány alakulhat ki. Az oxidációs víz csökkent mennyisége a vízháztartási mérleg egyensúlyának a felborulását okozhatja, ha egyéb módon – vízivással - nem jut be a szervezetbe az oxidációs folyamatok révén „kieső” víz.

TIPP: Fogyókúrák alkalmával vagy bizonyos betegségek (pl. csökkent étvággyal, hányással járó betegségek) esetén, amikor nem tud megfelelően táplálkozni a beteg, akkor naponta mintegy 1 literrel több vizet kell meginni; azaz az evés helyett is inni kell! [32]

A víz szerepe a vesekő és a húgyúti fertőzések megelőzésében

A krónikusan alacsony folyadékbevitel vagy a hosszabb időn át fennálló negatív vízmérleg vesekő kialakulását segíti elő. Európában és az Amerikai Egyesült Államokban a lakosság kb. 8-15 %-át érinti valamilyen mértékben a vesekő. Ugyanez az arány Szaúd-Arábiában, a száraz és meleg éghajlat miatt, kb. 20 %. A veseköves múlttal rendelkező betegeknél megelőzés céljából olyan mértékű napi folyadékbevitelt javasolnak, ami napi 2-2,5 liter vizelet képződéséhez vezet (miközben átlagosan 1000-1400 ml vizeletet ürít az egészséges szervezet naponta). Ebből ki lehet következtetni, hogy a vesekőre hajlamos egyéneknek legalább napi egy liter folyadékkal többet kell inni, mint a vesekőtől nem veszélyeztetett embereknek.

Borghi és mtsai. tanulmánya 199 veseköves beteg öt éven át tartó megfigyelését összegezte. Azoknál a betegeknél, akiknél a napi folyadékfogyasztás rendszeresen bőséges volt (napi 2 liternyi vizelet képződött átlagosan) a vesekő kiújulásának az esélye csak 12 % volt, szemben azokkal a betegekkel, akik kevesebb folyadékot fogyasztottak; náluk a vesekő az esetek 27 %-ában alakult ki újra.

           A túl kevés folyadékfogyasztás, a kismértékű, de szinte folyamatos dehidráció növeli a fertőzések veszélyét. Ez különösen jellemző a húgyúti fertőzések előfordulási gyakoriságát tekintve. Tanulmányok igazolják, hogy ritkábban fordul elő húgyúti fertőzés azoknál, akik bőséges mennyiségű folyadékot isznak.

Már kialakult felfázás (hólyaghurut) során is kiemelt figyelmet kell fordítani a bőséges folyadékfogyasztásra, ami a veséket és a húgyhólyagot „átmossa”. Bár a vizeletürítés hólyaghurut esetén kellemetlen és fájdalmas, semmiképpen nem szabad a vizeletet visszatartani, vagy az esetleges vizeletürítést megelőzendő kevesebb folyadékot inni! [33,34]

           TIPP: A megfelelő mértékű vízfogyasztás az egészséges veseműködés alapvető feltétele. A súlyos vesebetegeknek (pl. vesedializált személyek) ki kell kérniük az orvosuk tanácsát a napi vízfogyasztást illetően, és a megadott vízmennyiséget betartva kell és szabad vizet inniuk!

A víz szerepe a köszvény megelőzésében és kezelésében

Régebben azt mondták, hogy a köszvény a gazdagok betegsége. Mindez helytálló is, ha azt tekintjük, hogy a vörös húsok, a halak és az alkohol (túl)fogyasztása, vagyis viszonylag drága ételek és italok fogyasztása vezet a köszvényes panaszok megjelenéséhez. Napjainkban a tipikus köszvényes beteg képében egy idősödő, elhízott, kisebb-nagyobb gyakorisággal alkoholt is fogyasztó férfi képe jelenhet meg előttünk.

Igazolt, hogy a köszvény egy olyan betegség, amin a diétás megfontolások nagyon sokat segíthetnek. Vagyis, a vörös húsok, az alkohol és bizonyos ételek fogyasztásának a mellőzése sokat javíthat a panaszokon. Ugyanígy, a vízfogyasztás is kedvező hatású a köszvény megelőzésében, kezelésében. A magyarázat is ismert: a köszvény a húgysavas sók, az ún. húgysavkristályok szövetekben - főként lábfeji ízületekben - való lerakódásával jár együtt. A húgysavas kristályok kiválása és lerakódása ízületi gyulladásokhoz, rohamokban jelentkező, igen heves köszvényes fájdalomhoz vezet. Ha valaki sok vizet iszik, akkor a víz - mint oldószer - megakadályozhatja azt, hogy a kristályok kiváljanak és lerakódjanak, és köszvényes panaszokat okozzanak.

TIPP: A köszvény visszatértének megakadályozásához, a rohamok elkerüléséhez sokszor az is elegendő, ha néhány étrendi megszorítás mellett a beteg sok folyadékot/vizet iszik,- miközben kerüli az alkoholfogyasztást.

A vízivás hatásos megoldás napégés, napszúrás esetén

Nyári, meleg időben – legyen szó akár felnőttekről, akár gyermekekről vagy idősekről, a szervezet vízigénye mindenkinél fokozott. Hőségriadók esetén meggondolandó, hogy ki cseréli fel a tűző naptól védő épületek nyújtotta enyhülést az utca, a szabad tér forróságára. A forró napokon különösen lényeges, hogy mindenki vigyen magával vizet, bárhová megy is, és abból minél gyakrabban igyon, illetve használja külsőleg is (pl. nedves törölközőként a nyakára, fejére téve).

Már kialakult napszúrás, napégés esetén – az esetleg szükséges egyéb kezelések mellett - a bőséges folyadékfogyasztásra figyelmet kell fordítani.

           TIPP: A forró nyári napokon a vízfogyasztás fontosabb, mint bármi más. Sose menjünk ki a szabadba úgy, hogy ne legyen elérhető közelségben tiszta víz!

 

A víz orvosság lehet köhögés, láz, hányás vagy hasmenés esetén – jó tanácsok a koronavírus pandémia idején

Mi történik akkor, ha valaki beteg lesz? Köhögés, láz, hasmenés vagy hányás bárkit bármikor elérhet. Ezek azok a tünetek, amik fellépése esetén indokolt a folyadékbevitel emelése, a tiszta víz fogyasztására való fokozott odafigyelés.

A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy láz esetén fokozottan oda kell figyelni a folyadékbevitelre, és „erővel” is inni kell a kiszáradás megelőzése érdekében. A vízhajtó hatású alkoholos vagy koffeines italok kerülendők, míg a tiszta víz fogyasztása jó választás,- felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt.

Köhögés esetén is jótékony a vízfogyasztás. Száraz köhögés esetén a nedvesítő hatása miatt, hurutos köhögésnél pedig a nyák fellazítása céljából ajánlható a folyadékbevitel. Számos köhögéscsillapító és köptető gyógyszer esetén kifejezetten hasznos a bőséges mennyiségű vízzel való bevétel.

Hasmenés és hányás esetén értelemszerűen pótolni kell azt, ami eltávozik a szervezetből, vagy a szokásos mennyiségnél jóval nagyobb mennyiségű folyadékfogyasztás javasolt. A diétás megszorítások, azaz a pirítós, a sós vízben főtt krumpli és a tea már a múlté. A szakemberek ma azt mondják, hogy a hasmenéses, hányós betegnek olyan ételeket és italokat kell fogyasztania, amiket egyébként is fogyasztana, illetve amiket megkíván. Vagyis, a tiszta víz ekkor is szerepel az „itallapon”.

Végül nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a beteg ember általában gyógyszert szed. A gyógyszereket pedig folyadékkal kell bevenni, annak érdekében, hogy azok ne tapadjanak ki a nyelőcsőre, gyomorfalra, illetve minél hamarabb feloldódhassanak és kialakulhasson a hatásuk. A gyógyszerbevételhez – mint azt a betegtájékoztatók is kiemelik – a legideálisabb folyadék a tiszta víz. Kevesen tudják, de a tejjel vagy különféle gyümölcslevekkel való gyógyszerbevétel számos gyógyszernél jelentős mértékű hatáscsökkenéshez is vezethet.

TIPP: A tiszta víz fogyasztása nem csak egészséges, de beteg állapotban is kulcsfontosságú.

 

A tiszta víz elűzi a macskajajt – a tiszta víz a másnaposság ellenszere

-          Nem bírod az alkoholt?

-          Gyenge vagy!

Igazából senki sem bírja a szeszt. Minél magasabb ugyanis a vérben az alkoholszint, annál kifejezetten jelentkeznek az alkoholfogyasztás „mellékhatásai” és következményei. Lényegtelen az, hogy bor, sör, pezsgő, likőr vagy koktélok okozták-e az emelkedett véralkoholszintet, csak a véralkoholszint számít.

Sajnálatos módon, nincs olyan patikaszer, ami ki tudná védeni az alkoholfogyasztás következményeit, Vagyis, nincs olyan hatóanyag, ami kivédené azt, hogy az alkoholfogyasztást követően megnőjjön a vér alkoholszintje, és olyan sincs, ami a másnapos tünetek (fejfájás, gyomorpanaszok stb.) megelőzését garantálná.

           Sokan arra esküsznek, hogy egy kiadós ivászat után azonnal bevett fájdalomcsillapító tablettával megelőzhetők a másnapos tünetek. Ők tévednek. Tudni kell, hogy ha valaki akkor vesz be fájdalomcsillapító gyógyszert (pl. paracetamol, acetilszalicilsav vagy ibuprofén hatóanyaggal), amikor a szervezete alkohollal telített, fokozott terhelésnek teszi ki a máját. Ez különösen veszélyesnek bizonyul az egyébként is májkárosító mellékhatásokkal fenyegető paracetamol esetén. Ebben az esetben ugyanis az alkohol és a paracetamol májkárosító hatása összeadódik, aminek igen súlyos következményei lehetnek.

A legjobb, amit az ivás után, de még a másnaposság előtt tenni lehet, az a fokozott mértékű vízbevitel - tiszta víz formájában. Ügyelni kell tehát arra, hogy sok vizet vegyen magához az alkoholmámoros személy.

TIPP: Noha tény, hogy jobb a bajt megelőzni, mint kezelni, és a mértéktelen alkoholfogyasztást mellőzni kell, útravalóul megjegyezhető, hogy az ivászat után, de még a másnapos panaszok előtt is TISZTA VIZET KELL INNI!

A víz szerepe a bőr egészségének, (sz)épségének biztosításában

Mindenki tudja, hogy a legfinomabb, legpuhább, legselymesebb bőr a csecsemőké. Nem véletlenül, hiszen annak a víztartalma a legmagasabb. Az évek múltával a bőr veszít víztartalmából, és vele együtt tűnik el a rugalmassága, hamvassága. Megereszkedetté, ráncossá válik. A külső hatások is rajta hagyják a nyomukat a bőrön: a mértéktelen napozás jelentette magas ultraibolya (UV)-dózis, a szoláriumok UV-sugárzása, a bőrt érő vegyszerek mind-mind az öregedési folyamatot mozdítják elő. A folyamat vissza ugyan nem fordítható, de a bőr csökkenő víztartalmának rendszeres visszapótlásával sokat lehet tenni azért, hogy a bőr sokáig megőrizze fiatalosságát.

A leginnovatívabb bőrápoló kozmetikumok titka is abban rejlik, hogy milyen módszerrel (pl. liposzómába zárva) sikerül becsempészniük a vízmolekulákat a bőr - lehetőleg minél mélyebb - rétegeibe, és minél hosszabb ideig ott tartani őket (pl. hialuronsav segítségével).

A L’Oréal kozmetikai világcég Vichy^®, illetve La Roche-Posay^® márkáinak fő összetevője és minőségi garanciát adó alapja - nemes egyszerűséggel - a bőrgyógyászatilag igazoltan hatásos termálvíz; a víz, ami elismertséget és évtizedekig tartó sikert hoz a termékeinek a világ számos országában.

A száraz bőr és kezelése

A kiszáradt bőr hámlóvá, repedezetté, feszülővé, viszketővé válik. Sok esetben egyes testrészeken pl. a kézfejen annyira kiszáradhat a bőr, hogy az a felszínén valósággal „elszakad”, ami kisebb-nagyobb vérzéssel is társul. Amellett, hogy a jelenség esztétikailag nem vonzó, a nyitott bőrfelület számos kórokozó számára bejutási kaput jelent és különféle fertőzések alakulhatnak ki.

A bőr feszülő, viszkető érzésére a gyermekek és felnőttek egyaránt vakarással válaszolnak, amivel könnyen kórokozó baktériumokat, gombákat juttathatnak be a bőrbe. Ez további viszketést idézhet elő, és egy ördögi kör kialakulásához vezet (9. ábra).

 

 

9. ábra: A száraz bőr okozta viszketés „ördögi köre”.

 

Az ördögi körbe eredményesen beavatkozni egyetlen ponton lehetséges: a bőr elveszett víztartalmát kell minél hamarabb visszapótolni: kívülről és belülről egyaránt hidratálni kell a bőrt. A megfelelően megválasztott hidratáló készítmények alkalmazása mellett az elégséges mennyiségű, rendszeres vízfogyasztásra is súlyt kell fektetni.

Bizonyos korcsoportoknál a bőr épségére kiemelten kell figyelni,- ők a csecsemők és kisgyermekek. Az újszülöttek és a csecsemők bőre, de még a kisgyermekeké is, jelentősen vékonyabb és átjárhatóbb, mint az érett, felnőtt bőr. A túlzott átjárhatóság mindkét „irányban” veszélyes lehet. Egyrészt, a kicsik bőre rövid időn belül viszonylag nagy mennyiségű víz vesztésére képes, kiszárad, viszketővé, hámlóvá, feszülővé, már apróbb karcolásokra is vérzővé válik. Emellett, a nagymennyiségű vízvesztés kora csecsemőkorban magában hordozza a kiszáradás veszélyét. Másrészt, vízhiányos bőr nem tudja védőfunkcióját tökéletesen ellátni, így a külvilágból is egyszerűbben bejuthatnak a bőrbe és a mélyebben fekvő szövetekbe, szervekbe a vegyszerek, a gyógyszerek hatóanyagai, továbbá a kórokozó baktériumok és gombák is, mint felnőttek esetén. Esetükben a kellő mennyiségű folyadékfogyasztás és a bőrbarát hidratáló készítmények alkalmazása mellett a levegő ideális páratartalmáról is gondoskodni kell. A levegő relatív nedvességtartalma optimális esetben 40 és 60 % közötti; párologtatással, szellőztetéssel célszerű ennek az elérésére törekedni.

TIPP: A bőr egyfajta borításként óvja és védi a döntően vízből álló emberi testet. A bőrnek is hidratálásra van azonban szüksége, nemcsak kívülről, hanem belülről is.

 

7 tény, ami mindenkit vízivásra sarkallhat

Aki rendszeresen vizet iszik, …

• általában kevésbé éhes, és kevesebbet eszik
• hidratáltabb, szebb, fiatalosabb bőrrel rendelkezik
• szellemileg friss, „vág az esze”
• nagy eséllyel mond búcsút a székrekedéses panaszoknak
• kevesebbszer panaszkodik ízületi fájdalmakra, derékfájásra
• nagyobb eséllyel megszabadul a fejfájástól
• általában jó közérzetű, jó hangulatú

 

Gyógyszerszedés és vízivás

Tény, hogy az egészséges életmóddal és - ennek szerves részeként - a vízfogyasztással számos betegség kockázata csökkenthető vagy a már kialakult panaszok enyhíthetők, sajnos a vízfogyasztás sem kínál minden bajra megoldást. Sok esetben gyógyszeres kezelésre van szükség. Azonban, a gyógyszeres terápiák alatt is lényeges pont a vízivás. Elegendő arra gondolni, hogy mivel is vesszük be a tablettákat vagy a kapszulákat, vagy mivel segíthetjük elő a máj és a vese gyógyszervegyületeket átalakító, „feldolgozó”, kiválasztó képességét. A válasz: tiszta vízzel.

A gyógyszereket sok vízzel kell bevenni!

A tabletták, kapszulák és drazsék betegtájékoztatójában szinte mindig olvasható az apróságnak tűnő, de lényeges utasítás, hogy a lenyelendő tablettát, kapszulát vagy drazsét „vízzel vegye be”. A sietség szülte, folyadék nélküli gyógyszerlenyelés gyakorlata helytelen.

Több gyógyszer hatóanyaga a nyelőcsövet, illetve a gyomrot irritálhatja, különösen akkor, ha folyadék nélkül veszi be azt a beteg. Víz nélküli bevételkor megeshet, hogy a készítmény kitapad a nyelőcső vagy a gyomor nyálkahártyájára és felmarja, károsítja azt. Példaként említhetők a csontritkulás esetén alkalmazott szerek (pl. alendronát, rizendronát), illetve számos recept nélkül kapható láz- és fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatású hatóanyag (acetil-szalicilsav, diklofenák, ibuprofén).

A víz helyett egyéb folyadékkal való gyógyszerbevétel általában nem javasolt! Egyéb italok (pl. gyümölcslevek, tej) ugyanis jelentős mértékben megváltoztathatják a hatóanyagok szervezetbeni sorsát; és a gyógyszerek hatástalanságához is vezethetnek. Különösen lényeges a vízzel való bevétel a húgyúti és légúti fertőzések kezelésére alkalmas egyes antibiotikumoknál. A fluorokinolon-csoportba tartozó hatóanyagok (pl. ciprofloxacin, ofloxacin, levofloxacin) tejjel, tejtermékekkel vagy multivitaminokkal dúsított gyümölcslevekkel való bevétele akadályozza a hatóanyag felszívódását és hatását.

Mindenképpen javasolható a betegeknek, hogy lehetőleg kettő deciliter vízzel vegyék be a gyógyszereiket. A kettő deciliter már elegendő folyadékmennyiség ahhoz, hogy a kitapadást elkerülve, a gyomorba juttassa a bevett gyógyszereket. Az ennél nagyobb vízmennyiség sem okoz semmiféle károsodást, nem „hígítja fel a gyógyszert”, nem történik hatásvesztés.

Gyógyszert szedő (idős) emberek a nyári melegben

A nyári nagy hőségben a szervezet jelentős mennyiségű folyadékot veszít. Mindez a fiatal szervezetet is igénybe veszi, de az egyébként is alacsony relatív víztartalommal rendelkező idős szervezetet különösen megterheli.

Tovább ronthat a helyzeten, ha az idős személyek rendszeres gyógyszerszedők. Miért is? Példaként hozhatók a sokak által szedett vérnyomáscsökkentő gyógyszerek, amik hatóanyagai magasabb hatóanyagszintet érhetnek el a szervezetben, hiszen azok kisebb folyadéktérfogatban oszlanak meg; így azok vérnyomáscsökkentő hatása fokozottan érvényesül. A meleg miatti értágulat okozta vérnyomáscsökkenéshez ez esetben tehát a fokozottabb gyógyszerhatásra visszavezethető vérnyomáscsökkenés is hozzáadódik, ami „dupla vérnyomáscsökkenéshez”, rosszulléthez, szédüléshez, ájuláshoz vezethet.

Hogyan védhető ki a meleg miatti fokozott vérnyomáscsökkenés? A megoldás egyszerű: tiszta víz fogyasztásával. Tiszta víz ivásával a nyári melegben is „feltölthetők” az erek, és mindez segíthet a kánikula okozta vérnyomáscsökkenés, szédelgés, rosszullét kivédésében.

 

VÍZ: 0-tól 99 éves korig; vízélmény - ízélmény

Az emberi egészség meghatározó eleme a folyadékfogyasztás, és azon belül kiemelten az, hogy mennyi vizet iszik meg valaki naponta. A nap folyamán elvesztett vízmennyiség folyamatos pótlása feltétele a tüdőnk, szívünk, agyunk és egyéb szerveink megfelelő működésének, és hozzájárul a fizikai teljesítőképesség szinten tartásához, sőt a testsúly megőrzéséhez is. A megfelelő mennyiségű folyadék elfogyasztása azonnal érezhető hatásaként javítja a közérzetet, emellett, fokozza a szervezet ellenálló képességét és számos betegség kezelésében, megelőzésében szerepet játszik.

Sok nyugat-európai országban valóságos kultúrája van a vízivásnak, és ezt erősen támogatja az is, amit a televízióban, rádióban hall az ember, és amit az újságokban olvas: „A víz egészségessé tesz, a víz széppé varázsol, a víz a fittség kulcsa”. Valóban, Németországban sok embert látni, amint úgy sétál, hogy egy flakon víz van a kezében, vagy úgy ül a munkahelyén az íróasztalánál, hogy egy palack víz van előtte, és úgy neveli a gyermekét is, hogy neki is mindig legyen a keze ügyében legalább egy pohár víz. Magyarországon sétálgatva és az embereket figyelve, különösen nyáron, meg lehet állapítani, hogy ki a külföldi,- nekik gyakrabban van a kezükben egy flakon tiszta víz, mint a honfitársainknak.

Az elfogyasztott víz mennyisége mellett a vízfogyasztás egyenletességére is ügyelni kell. Nem előnyös az, ha például valaki a munkahelyén egész nap nem vagy alig iszik, este pedig hazaérve, és alaposan megszomjazva, több liternyi vizet iszik meg egyszerre. Találó az összehasonlítás a tevével: míg a teve – a sivatagi körülményekhez alkalmazkodva – képes a vizet több-kevesebb ideig elraktározni, addig az emberi szervezetnek ilyen víztároló-funkciója nincs. Az ember egy esetleges „vízfogyasztás-mentes” periódusra nem tud úgy felkészülni, hogy előtte jól teleissza magát vízzel. Emiatt a folyamatos vízfelvételre figyelmet kell fordítani. Aki számok embere azt meggyőzheti a következő tény: mire az ember szomjúságot érez, már elveszítette a szervezete víztartalmának az 1 %-át. Biztos, hogy ezt meg kell várni?

Tévhitek a vízfogyasztásról

Számos téves elképzelés kering a vízfogyasztásról, annak szükségességéről, fontosságáról. Ezeknek a valóságalapot nélkülöző elveknek vagy módszereknek a követése hosszú távon akár egészségkárosító hatású is lehet. Mutatunk néhány tévhitet, és ismertetjük azt, hogy miért veszélyes, ha „bedőlünk” az ilyen és hasonló állításoknak.

1. A víz is „csak egy folyadék”, ami egyéb folyadékokkal helyettesíthető

Valóban folyadék a víz, azonban létfontosságú folyadék. Tekintve azt, hogy a szervezetben milyen lényeges szerepet játszik mins molekuláris szinten, mind pedig egyes szervrendszerek (pl. emésztés) egészséges működésében – szinte tapintható formában, a mindennapi, rendszeres fogyasztása lényeges.

A kétkedők meggyőzésére: a szeszes italok körülbelül a 60-95 %-a víz. Fél liter sörben tartalmaz majdnem 4,8 dl vizet. Ha valaki megiszik fél liter sört, akkor megiszik közel 4,8 dl vizet. A fél liter sör és a 4,8 dl víz fogyasztása közé azonban nem lehet egyenlőségjelet tenni! Figyelembe kell venni az alkohol szervezetre kifejtett káros hatásait, többek között azt, hogy az alkohol „kiűzi” a vizet szervezetből.

Hasonlóképpen, a cukros italok cukortartalma, vagy édesítőszertartalma is káros hatású lehet, különösen nagy mennyiségben fogyasztva. És arról még nem szóltunk, hogy számos „üdítőitallal” színezékek, mesterséges ízanyagok tömkelege jut be a szervezetbe.

 

2. Fölösleges az embereknek a vízivás fontosságáról beszélni, mert vizet inni mindenki tud

Való igaz, vizet inni mindenki TUD, de nem mindenki SZOKOTT. A legfőbb probléma pedig az, hogy ha iszik is vizet, akkor sem a kellő mennyiségben teszi azt. Az emberek jelentős része vízhiánnyal küzd, és annak a legkülönfélébb tünetei jelentkeznek is nála, amiket sok esetben nem tud mire vélni, és azokat nem a soványka vízfogyasztásához köti. A fejfájás, a székrekedés vagy a száraz bőr, csak hogy néhány példát említsünk, több esetben enyhíthető/orvosolható (lenne) vízfogyasztással.

 

3. Elég akkor inni, ha szomjas valaki

A szomjúság egy jelzés, ami mint egy vészcsengő akkor kapcsol be, ha a szervezet víztartalma már közel annyira lecsökken, hogy a vízhiány a létfontosságú szervek működését akadályozza. A szomjúság figyelmeztet: inni kell, különben problémás az agyműködés, a vérkeringés fenntartása stb.

Optimális esetben nem megvárni, hanem megelőzni kell a szomjúságot! Vagyis, nem arra kell várni, hogy mikor fogja érezni valaki a szomjúságot, ami esetleg koncentrációs nehézségekkel, reakcióidő megnyúlással, rossz közérzettel, fejfájással stb. jár, hanem rendszeresen célszerű a vizes pohár után nyúlni, és inni, hogy kivédhetők legyenek a vízhiányos panaszok.

 

4. A „sima” víz nem finom

Definíció szerint a víznek nincs íze. Valóban, a csupán H₂O-molekulákból álló folyadéknak, a kémiailag tiszta, desztillált víznek nincs íze.

A való életben a (csap)víz azonban nem csak a kémia órákon megismert H₂O-molekulákat tartalmazza, hanem ásványi anyagokat, nyomelemeket is, amik a vizet élvezhető ízűvé teszik. A tiszta víz igenis tud finom lenni!

Lényeges azonban, hogy a csapvíz fertőtlenítéséhez használt klór- és klórszármazékok ne rontsák le azt a (v)ízélményt, amit a tiszta víz ad(hat). Ideális esetben tehát a vízélmény és az ízélmény fokozható, ha a csapvízból eltávolítjuk, kiszűrjük a klórszagú és fertőtlenítőszer ízű összetevőket. 

 

5. Csak a „bolti”, a palackozott víz a jó

Magyarországon kivételesen szerencsés helyzetben vagyunk. A vízminőség világviszonylatban is kiváló, és a csapból, noha a mikrobiológiai fertőtlenítés szükségessége miatt fertőtlenített, de jó minőségű víz folyik. A csapvíz felveszi a versenyt a palackozott, műanyag flakonokban tárolt vizekkel, és nem csak az ár és a hazaszállítás miatti „logisztikai” nehézségek vonatkozásában.

 

Testünk, életünk, napirendünk szerves része a tiszta víz

Érdemes a rendszeres vízfogyasztásra törekedni: felkelés után, étkezések előtt, fizikai aktivitás után stb. Célszerű a napi vízfogyasztást alkalmakhoz kötni. Nem árt az sem, ha emlékeztetjük magunkat a rendszeres vízfogyasztásra, ha másként nem, hát úgy, hogy mindig kéznél tartunk egy üvegnyi tiszta vizet. És sok mindent már a technika is megold helyettünk. Napjainkban már léteznek olyan mobiltelefonra letölthető applikációk, amik a rendszeres vízfogyasztásra emlékeztetnek, és a vízfogyasztási szokásokat regiszrálják.

Ihat-e/ igyon-e vizet a csecsemő?

A csecsemők egészséges növekedését és fejlődését szem előtt tartó Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásainak megfelelően az első hat hónapban a csecsemő kizárólagos anyatejes táplálása javasolt. Ezt követően adekvát tápértékű és biztonságos, a csecsemő korának megfelelő hozzátáplálás mellett két éves korig ajánlott a szoptatás folytatása.

Állandó kérdés, hogy az anyatej mellé kell-e egyéb folyadékot adni a csecsemőknek. Az anyatej egyben étele és itala a kizárólagosan anyatejjel táplált csecsemőknek. Az anyatej víztartalma megfelelő, így kizárólagos anyatejes táplálás esetén a csecsemő nem szomjazik, kizárólagos szoptatás mellett egyéb folyadék (tea, víz) itatására nincs szükség. Hazánkban a javaslat általában a következő: kizárólagos szoptatás mellett csak a nyári hőségben, a csecsemők izzadás miatti fokozott folyadékvesztése esetén javasolt a folyadék adása.

Az „adni plusz folyadékot az anyatej mellett vagy sem” kérdés külföldön is foglalkoztatja az orvosokat/anyukákat. Egy vizsgálat során 40 perui, kizárólag anyatejjel táplált csecsemő hidráltsági állapotát vizsgálták. Megmérték azt, hogy mennyi anyatejet ittak, mennyi vizeletet ürítettek és annak milyen volt a sűrűsége, azaz mennyire koncentrált vizelet volt. A vizsgálat során a külső hőmérséklet viszonylag magas, 26 és 33 ^oC közötti volt, és ez 49 és 96 % közötti páratartalommal társult. Megállapították, hogy a viszonylag nagy meleg ellenére a kizárólagos anyatejes táplálás elegendő a megfelelő hidráltsági állapot fenntartásához, nem száradnak ki az újszülöttek és a csecsemők.

Az anyatej mellé kapott folyadék ideális esetben tiszta, szénsavmentes víz. A tiszta víznél nem jobb választás a tea sem, főleg nem akkor, ha mesterséges adalékanyagokat tartalmazó granulátumokból készülő instant teáról van szó, vagy a szülők/nagyszülők ízlése szerinti (túl)cukrozott teákról. A teákkal szemben a víz favorizálása nem véletlen; a tiszta víz kitűnő szomjoltó tulajdonságú, nem okoz fogszuvasodást a tejfogaknál vagy a még ki sem bújt fogaknál. Napjaink ízekkel, illatokkal „felturbózott” étel- és italkínálatában kifejezetten előnyös, ha a gyermekek nem szoknak hozzá már kiskorukban ahhoz, hogy mindennek íze, színe, illata van; ez segíti a későbbi egészséges táplálkozási szokások kialakítását. A teához, gyümölcslevekhez szokott csecsemőket nehéz az íztelen, ugyanakkor értékes vízre visszaszoktatni, ez csak fokozatosan, hosszú idő alatt, egyre hígabb teák, illetve gyümölcslevek alkalmazásával érhető el.

           A hatodik hónap táján megkezdett hozzátáplálással a csecsemők tápláléka szilárdabbá válik, és étkezéseket követően szomjúság jelentkezik a kicsiknél. Már ekkor kínálni kell a csecsemőket étkezéseket követően és étkezések között is vízzel. Korán rá kell szoktatni a csecsemőket/kisgyermekeket a rendszeres vízivásra, mivel általában az a tapasztalat, hogy a gyermekek - éppúgy, mint a felnőttek is-, kevesebbet isznak a kelleténél, ami a veséket megterheli.

A vizek magas nitrát-tartalma miatt a csecsemőkben esetlegesen kialakuló ún. „kék csecsemő szindróma”, vagy latinul methemoglobinémia réme sok anyukának okoz aggodalmat. Megnyugtató tudni, hogy nem szükséges a csecsemőknek külön számukra készült, előre csomagolt speciális vizeket vásárolni abban az esetben, ha a lakásokban/házakban vezetékes ivóvizet fogyasztanak. A szülők nyugodtan adhatják kisbabájuknak a csapvizet, mivel a szolgáltató vízmű és az NNK is rendszeresen vizsgálja az ivóvíz minőségét, abban a nitrát tartalom nem magasabb a megengedettnél (50 mg/liter). Probléma csak ott adódhat, ahol saját fúrt, illetve ásott kútból nyerik a vizet, amit nem ellenőriztetnek rendszeresen. Ilyen esetben értelemszerűen nem szabad a csecsemőnek a bizonytalan összetételű vízből adni [28].

Mennyi vizet igyon a kisgyermek?

A kisgyermekkorban kialakuló, a szülők által kialakított szokások mélyen bevésődnek a gyermekbe, és jellemzően egy életen át megmaradnak. Tudományosan igazolt, hogy amit az élete első 1000 napjában megeszik a csecsemő és a kisgyermek, az döntően meghatározza azt, hogy a későbbiekben mekkora eséllyel lesz allergiás vagy válik elhízottá, és szembesül mindazokkal az anyagcsere-, szív- és érrendszeri betegségekkel, amik a túlsúllyal együtt járnak. Ennek fényében a helyes szokások kialakítása különösen fontos; legyen szó akár evésről, akár (víz)ivásról. Az első évek jelentős szerepet játszanak abban, hogy az Ön gyermekéből egészséges felnőtt váljon! Tegyen érte!

Nem lehet elég korán elkezdeni egészségesen élni. Annak érdekében, hogy a felnövő kisgyermekek felnőttkorukban a szénsavas, ízesített, aromás italok helyett a tiszta csapvizet válasszák, már csecsemőkorban el kell kezdeni a helyes vízivási szokásra való nevelést. A hatásos „nevelés” érdekében pedig az az ideális, ha a szülő jó példát mutat.

Adjunk a (kis)gyermekeknek bátran tisztított csapvizet! Szokják meg és szeressék meg gyerekeink minél korábban a tiszta, egészséges víz zamatát, hogy felnőtt korukban is magától értetődő legyen az, hogy szomjúság esetén tiszta vizet öntenek a pohárba.

Praktikus dolog, ha már a pohárra szoktatás időszakát megelőzően a kisgyermekeknek csőrös itatót vagy egyéb olyan vízadagolásra alkalmas eszközt vásárolnak, ami mindig a közelében lehet, és amiből önállóan is tud inni a gyermek,- anélkül, hogy magára öntené a benne lévő vizet. Szem előtt kell azonban tartani, hogy a gyermekek a játék hevében sokszor a saját szomjúságukról is megfeledkeznek, ezért a szülőknek rendszeresen kínálniuk kell őket vízzel.

Korosztálytól függően a napi vízigény különböző. Az életkor mellett az elfogyasztott táplálék jellege, a fizikai aktivitás és a külső hőmérséklet is befolyásolja a napi folyadék-szükségletet. A következő adatok tájékoztató jellegűek:

• 1 éveseknél: kb. 600 - 1000 ml = 6 dl – 1 liter/nap
• 2-3 éveseknél: kb. 700 – 1000 ml = 7 dl - 1 liter/nap
• 4-5 éveseknél: kb. 800 – 1100 ml = 8 dl – 1,1 liter/nap [9].

Romolhat az iskolai teljesítmény, ha kevés vizet iszik a gyerek

Az óvodás- és iskoláskorú gyermekeknek, a növekedésben és fejlődésben lévő szervezetnek, igénye van a vízre. Már az enyhe mértékű folyadékhiány is figyelem- és koncentrációs zavarokkal társul, illetve a fizikai erőnlét romlásához vezet, ami rányomja a bélyegét a gyermek iskolai teljesítményére és tanulmányi előmenetelére is.

Mire 4-5 éves lesz a gyerek, és kezd önállósodni, nem kell a vizes cumisüveget a szájába tenni, mert képes a poharat a kezébe venni és csapvízzel megtölteni, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy vízzel kínáljuk a már nagyobbacska gyermeket.

Mi elfelejtjük vízzel kínálni, ő pedig elfelejt vizet inni… Ilyen egyszerű ez.

Mindezt alátámasztja a Nestlé és a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének pár éve végzett közös felmérése. Nyolcszáz budapesti és kecskeméti iskolás vízivási szokásait tanulmányozva arra az aggasztó eredményre jutottak, hogy a gyermekek túlságosan keveset isznak, és emiatt jelentős hányadukat fenyegeti a dehidratáció.

Az eredmények dióhéjban:

• A hazai 7-14 éves korosztály egynegyede kritikusan alacsony vízfogyasztó, kisebb mértékben ugyan, de már a 4-6 évesek is érintettek.
• A 4-10 év közöttiek egyötödét veszélyezteti dehidratáció.
• A legrosszabb a helyzet a 9-10 éves fiúknál, mert 40 %-uk a kritikus határértéknél kevesebb vizet fogyaszt.
• Az enyhe túlsúllyal küzdők egyharmada, míg az elhízottak mintegy fele potenciálisan alulhidratált. Mivel az alacsony vízfogyasztás esetükben is a fizikai teljesítőképesség, a fizikai aktivitás csökkenésével jár, a következményes mozgásszegény életmód még inkább hozzájárul ahhoz, hogy újabb kilókat szedjenek fel magukra. Ez a fajta „ördögi kör” a kielégítő mértékű vízfogyasztással megszakítható lenne, és a vízivással a plusz kilók leadása könnyebbé válhatna.

 

Dr. Réthy Lajos főorvos, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának vezetőségi tagja szerint: „Tehát a fizikai munka, a torna, a tanulás vagy szellemi tevékenység egytől egyig igénylik a megfelelő folyadékellátottságot. Ennek hiányában romlik a figyelem, a koncentrálóképesség, de a fizikai teljesítmény is, ami a mozgás hiánya miatt további súlygyarapodáshoz vezethet. De nehézségek léphetnek fel a tanórákon is: a gyerekek gyengébben teljesíthetnek a számonkérések alkalmával.”

 

           Milyen üzenete van az iskolások körében végzett felmérésnek a szülők/nagyszülők felé?

• Kínáljuk rendszeresen a gyermeket vízzel! Ha mi iszunk, jusson eszünkbe, hogy a gyermeknek is innia kellene!
• Tanítsuk meg arra, hogy napi 6-8 alkalommal igyon vizet!
• Az iskolába vigyen magával palackban vizet, illetve poharat!

Víz vagy cukros üdítők? – a nagy dilemma

Fordítsunk gondot arra, hogy mit adunk enni és inni a gyermekünknek, mert ezzel felnőttkori egészségüket alapozzuk meg! A cukrozott italok helyett kapjon inni tiszta vizet a gyermek! Ez segít a fogszuvasodás és az elhízás megelőzésében is.

De miért éppen tiszta víz, ha cukros italokat szeretne inni tiszta víz helyett a gyerek?

 

Tény, hogy a csecsemők szeretik az édes ízt, hiszen az anyatejjel is ezt szívták magukba. A csecsemők és a kisgyermekek szívesen eszik és isszák azt, ami édes, így könnyű a dolga az anyukának, mert „jó evő” a gyerek. Hibás és felelőtlen viselkedés azonban az édes íz jelentette vonzerőt kihasználva evésre bírni a gyermeket. Az, hogy a gyerek a babakocsiban ülve édes kekszet rágcsál, majd a cumisüvegéből édes teát szürcsöl, ahhoz vezet, hogy a fogai idő előtt elromlanak, ő maga pedig elhízik. Statisztikák mutatják, hogy folyamatosan nő azoknak a három év alatti gyerekeknek az aránya, akiknek szuvasak a fogai; a helytelen táplálkozás miatt minden hatodik kisgyermek fogazata károsodott ebben a korcsoportban. Amellett, hogy a tejfogak épsége esztétikai szempontból fontos, azok a helyes hangképzés és a rágás kialakulásában is szerepet játszanak. Tudni kell azt is, hogy a kisgyermekkori fogszuvasodás károsodást okozhat a még ki nem bújt fogakban, a későbbi, maradandó fogazatban is.

Számos országban a probléma fontosságát felismerve a gyermekorvosok felhívják a kora gyermekkori egészséges táplálkozás jelentőségére a figyelmet. Németországban például törvényi szigorításokat várnak, határértékek megszabását kérik az orvosok és a fogyasztóvédelmi szervezetek.

Függetlenül attól, hogy a hatóságok milyen értékekben maximálják a termékek cukortartalmát, elsősorban a szülőknek kell figyelniük arra, hogy mivel etetik és itatják a gyermeküket. Ez nagy felelősség. Az édesített gyümölcslevek, a cukros tea granulátumok helyett jó választás a tiszta víz. A helyes táplálkozási irányelveket hirdető orvosok szerint az első és legfontosabb szabály az, hogy a különféle ízes-színes, édes itókák helyett tiszta vizet kell adni a csecsemőknek és a kisgyermekeknek. Emellett, az édességek nassolását zöldségek, gyümölcsök rágcsálásával kell megpróbálni kiváltani. Ilyen egyszerű lépésekkel sokat tehetünk azért, hogy a gyermekeink most és felnőtt korukban is egészségesek legyenek.

Nem hizlalni, hanem táplálni kell a gyermeket, és ez nagy különbség! Bizonyított tény, hogy azok a gyerekek, akik három-, négyévesen kövérek, nagy eséllyel felnőtt korukra is azok maradnak, ez pedig a cukorbetegségen túl, szív- és érrendszeri betegségek előszobáját is jelentheti.

 

Mennyi a felnőttek vízszükséglete?

           A kamaszok és a felnőttek napi vízigénye – átlagos hőmérsékleti viszonyok és átlagos fizikai aktivitás közepette – körülbelül megegyező. Napi mintegy 2200-2700 ml víz fogyasztása javasolt a 14 év fölötti kamaszoknál és a felnőtteknél.

Ökölszabályként azt mondhatjuk tehát, hogy átlagos hőmérsékletű környezetben, átlagos fizikai aktivitás esetén a nőknek körülbelül napi 2 – 2,5 liter, a férfiaknak pedig napi 2,5 liter vízre van szükségük.

           A naponta igényelt vízmennyiséget egyesek a testtömeg alapján határozzák meg: felnőtteknél testtömegkilogrammonként 30-40 ml víz fogyasztása javasolt. Ez egy 70 kilogrammos személynél naponta 2100-2800 ml víznek felel meg. Ez az érték minimumnak tekinthető abból a szempontból, hogy a környezet hőmérséklete, valamint a fizikai aktivitás függvényében ez az érték tovább emelkedhet. Meleg környezetben végzett (fizikai) munka (pl. kazánház, nagyüzemi konyha, üvegipar) alkalmával rendszeres időközönként, „védőitalként” kell a vizet fogyasztani.

 

Hangsúlyozandó, hogy vízfogyasztásról van szó, nem pedig folyadékfogyasztásról! A vízzel szemben a hozzáadott cukrot tartalmazó szomjoltók rendszeres fogyasztása fáradékonnyá tehet, negatív hatással lehet az étrendre, hosszú távon pedig észrevétlenül fokozza a szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, daganatok, ízületi betegségek, túlsúly és elhízás veszélyét.

Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) rendszeresen végez országos, reprezentatív felmérést a hazai lakosság táplálkozására, tápláltsági állapotára vonatkozóan. Felmérések alapján a folyadékfogyasztási szokásainkon van mit változtatni: a magyar felnőtt férfiak és nők átlagosan napi 1 pohár üdítőt fogyasztanak el (OTÁP 2014), az ajánlható alkalmankénti 1-1 pohárral szemben.

 

Pótolható a víz egyéb italokkal?

„A folyadék az folyadék.” „Mindegy, hogy mi, csak folyjon a pohárból a garatra!” Igazak ezek? Az előzőekben láttuk, hogy a tiszta víz nem pótolható ízes, cukrozott üdítőitalokkal. Hasonló tévút az, ha valaki a napi kávé, az energiaital, netán az alkoholos ital fogyaszását számolja bele a napi vízmennyiségébe.

A koffeinnel teli kávé kiűzi a vizet a szervezetből, így az az élénkítő hatása mellett ki is szárít. Az alkoholos italok szintén kiszárítanak, mert olyan módon befolyásolják a szervezet hormontermelését, hogy az megszabaduljon a víztől. Az energiaitalokról sem mondható el túl sok pozitív tulajdonság, főként akkor, ha túlteng bennük a vízhajtó koffein mennyisége. Egy felmérés szerint a 12 és 17 év közöttiek 31%-a, míg a 18 és 24 év közötti korosztály 34 %-a fogyaszt rendszeresen energiaitalt. Miért is? A fogyasztók mintegy fele a fáradtság elnyomására, az ébrenlét fokozására, a koncentrációs képesség és a teljesítmény javítása céljából él az energiaitalokkal. Sokan pedig szimplán a buli kedvéért. Tehát közel sem szomjoltásról van szó…  

A szakemberek – a szervezetet érő káros hatásokra tekintettel – energiaitalból a napi maximumot két adagban adják meg. Két palacknál több fogyasztása ugyanis már jelentősen emeli a szívet és az érrendszert érintő betegségek kockázatát, különösen akkor, ha alkoholt is isznak mellettük,- ami sajnos nem ritka jelenség. Egy dél-ausztráliai sürgősségi osztályon utánanéztek annak, hogy a heves szívdobogással bekerülő betegek hány százaléka fogyasztott az orvosi ellátást megelőzően, 24 órán belül energiaitalt. Kiderült, hogy 36 %-uk. Bebizonyosodott az is, hogy azoknál, akik több energiaitalt ittak, gyakrabban fordult elő heves szívdobogás és mellkasi fájdalom, mint azoknál, akik „csak” egyet ittak meg. Ráadásul nem csak azokat érintették a szív- és érrendszeri panaszok, akik valamilyen szívbetegségben szenvedtek, hanem minden szempontból egészséges fiatalokat is.

Fel kell hívni a figyelmet az alkohol és a koffeines italok együttes fogyasztásának a veszélyére. A szervezetbe jutó alkohol ugyanis lassítja a koffein lebomlását, aminek következményeként az tartósan magas szinteket érhet el a szervezetben, annak minden szívet érintő, negatív következményével együtt. Emellett, az alkoholfogyasztás - a józan ítélőképesség károsításával - a korlátok betartásában is akadályozhat. Ittas állapotban nehéz „megállj”-t parancsolni a további energiaital-fogyasztásnak is,- és már létre is jön az életveszélyt magában hordozó ördögi kör, az alkohol és energiaital „kombó” mértéktelen ivása.

Egyértelműen látszik, hogy a koffeines italok és az alkoholos szerek nem a tiszta víz alternatívái, és amellett, hogy kiszárítanak, számos negatív, esetenként életveszélyes következménnyel jár a fogyasztásuk.

 

Mennyi vizet igyanak a kismamák és szoptató anyák?

           Alkattól, táplálkozástól, éghajlattól, fizikai tevékenységtől függően a gyermeket váró és szoptató nők vízigénye nagy eltéréseket mutathat. Tény azonban, hogy mind a várandósság, mind a szoptatás ténye megnöveli a napi folyadékszükségletet. Az EFSA szakvéleménye alapján várandósság alatt átlagosan napi 300 ml-lel, a szoptatás időszakában körülbelül 700 ml-lel kell megnövelni a felnőtt nőkre megadott napi vízfogyasztási értékeket.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakvéleménye alapján várandósság és szoptatás alatt a nőknek naponta 4800 ml, illetve 3300 ml folyadékbevitelre van szüksége [9].

Miért nem isznak elegendő vizet az idősek?

Amellett, hogy ideális esetben a felnőttek tudatosan ügyelnek arra, hogy mennyi vizet isznak, nem szabad megfeledkezniük arról sem, hogy - a gyermekek mellett - az idős emberek vízfogyasztását is szem előtt tartsák. Az idősekre jellemző, a vízivást negatívan befolyásoló jelenség az, hogy a kor előrehaladtával a szomjúság egyre kevésbé intenzíven jelentkezik náluk. Más szóval: minél idősebb valaki, annál rosszabbul működik a szomjúságközpontja. Vagyis, az idősek kevésbé érzik azt, hogy szomjasak. Ha a szomjúság - mint késztetés - nem működik, akkor az idősek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy rendszeresen, elegendő mennyiségű vizet igyanak.

Az idős korban - különösen a nőknél - gyakori inkontinencia általában tovább ront a helyzeten. Az idős betegek szándékosan nem isznak, mert nem mernek inni, nehogy a kellemetlen inkontinens tünetekkel még gyakrabban kelljen szembesülniük.

Ront a helyzeten, hogy az időskorúaknál számos olyan megbetegedés, panasz fordul elő nagy gyakorisággal, amiket az elégtelen mértékű vízfogyasztás súlyosbít. Az ízületi fájdalmak, a szemszárazság, az emésztési problémák, a szájszárazság, a székrekedés, az aranyér mind-mind gyakoribbak idős korban, mint fiataloknál. Már csak azért is javasolt kellő mennyiségű vizet fogyasztani, hogy ezeknek a tüneteknek az előfordulási gyakoriságát ne sokszorozzuk meg!

Sajnos, nem ritka, hogy az idősek a kiszáradás tüneteivel kerülnek orvoshoz, kórházba, és csak akkor döbbennek rá ők maguk és a rokonok is, hogy milyen banális hiba okozta a tüneteket.

 

Víz – a nyaralások és a kirándulások elmaradhatatlan kelléke

Ha nem is utazunk el hetekre külföldre, az egy-két napos belföldi utazgatások, kirándulások is sok-sok élménnyel szolgálhatnak. Menjünk akárhová is, készítsünk akármekkora csomagot is az útra, a víz sosem hiányozhat belőle. Gondoljunk csak arra, hogy mi történhet, ha dugóba kerülünk az autópályán vagy órákat kell várnunk határellenőrzés miatt! A forró autóban ülve - víz nélkül - a végsőkig kimerítheti a hőség a felnőtteket; a (kis)gyermekekről nem is beszélve. Ha mindig van velünk víz, és rendszeresen iszunk belőle, akkor jobban bírjuk a meleget, a sétát, a kirándulást, és sokkal élvezetesebb lesz a nyaralás.

Ajánlott vízfogyasztás: az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) szakvéleménye

Az Európai Bizottságtól érkezett kérés alapján az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) összehívott egy huszonegy táplálkozási és egészségügyi szakértőből álló bizottságot, hogy tudományos véleményt fogalmazzanak meg a víz dietetikai referencia-értékeiről. A 138 cikken alapuló tudományos összegzést 2010. március 26-án hozta nyilvánosságra az EFSA Diétás Termékek, Táplálkozás és Allergia Bizottsága (9. táblázat) [9].

9. táblázat: Az EFSA által a különféle korúaknak ajánlott napi vízbeviteli értékek. Fontos megjegyezni, hogy ezek az értékek átlagos környezeti hőmérséklet és átlagos fizikai aktivitási szint mellett érvényesek. Extrém hőmérsékleti körülmények, illetve extrém fizikai erőfeszítés esetén a vízveszteség akár 8 liter is lehet naponta, és ezt figyelembe véve kell a vizet visszapótolni.

Népességcsoport	Férfiak	Nők
	Ajánlott vízbevitel (ml/kg/nap)
6 hónapnál fiatalabbak	100-190
	Ajánlott vízbevitel (ml/nap)
6-12 hónap	800-1000
1-2 éves	1100-1200
2-3 éves	1300
4-8 éves	1600
9-13 éves	2100	1900
14-74 éves	2500
75 év fölött	2500	2000

 

Lehet túl sok a vízből? - a vízmérgezésről

Kell-e félni attól, hogy valaki túl sok vizet iszik, és ebből valamilyen egészségi problémája származik? Hol van az a határ, amikor a jóból is megárt a sok?

Az elfogyasztott vizet, amennyiben az feleslegben van a szervezetben, hormonális és idegi szabályozások segítségével a vesén keresztül igyekszik eltávolítani az emberi szervezet. A vese óránként maximum 0,7-1,0 liternyi vizeletet képes kiválasztani, így maximum ekkora folyadékbevitellel tud lépést tartani. Ennek értelmében azt lehet mondani, hogy átlagos hőmérsékleti viszonyok között, átlagos fizikai tevékenység mellett napi kb. 10 liter folyadéknál lehet meghúzni a határt. Pontos érték megadása az egyéni és a környezeti faktorok ismerete nélkül nem lehetséges. Logikusan gondolkodva belátható, hogy aki egészséges (például nem cukorbeteg, ami fokozott szomjúsággal és folyadék-kiválasztással jellemezhető), nem végez megerőltető fizikai munkát vagy sportot, és nem extrém melegben tartózkodik, akkor csekély az esély rá, hogy az irányszámként megadott körülbelül 10 liter víznél többet igyon meg. Az ún. vízmérgezés esélye tehát elhanyagolhatóan kicsi.

A túl sok víz a vesebetegekre nézve hordoz magában kockázatot, akiknek a csökkent veseműködése nem biztos, hogy lépést tud tartani a szélsőségesen magas megivott vízmennyiségek kiválasztásával.

Egészségeseknél „ivóversenyek” eredményként fordulhat elő túlivás (nem az alkoholos italokra gondolva), aminek következményeként a keringésbe jutó plusz vízmennyiség a vér só-koncentrációját fogja csökkenteni. Esetükben a vesék képtelenek olyan ütemben kiválasztani a nagy mennyiségű vizet, ahogy annak a felvétele történik, így az a sejtekbe áramlik. Egy bizonyos só-koncentráció alatt/vízmennyiség felett az állapot kritikussá válhat, ami izomgyengeséggel, epilepsziaszerű rohamokkal, eszméletvesztéssel, kómával és súlyos esetben halálhoz vezető agyödémával is járhat [29,30].

ÚTRAVALÓ: Mi jelezheti, hogy elég vizet iszunk?

• a vizelet színtelen, világos vagy szalmássárgás színű
• nem érezzük magunkat szomjasnak

 

Tudta?

Az egészséges emberek vizeletének a színe halványsárga, és abban opálosodás nem észlelhető, ülepedő részecskék nem találhatók. A sárgának is lehet azonban több árnyalata, attól függően, hogy a vizeletben nagyobb vagy kisebb koncentrációban van jelen a hemoglobin bomlása során keletkező urokróm, a jellegzetes vizeletszínt adó festékanyag.

A vizelet koncentráltsága, illetve ezzel összefüggésben a sárgás szín erőssége elsősorban a szervezet hidráltsági állapotától függ. Mint az utóbbi időben bebizonyosodott, a sárga szín intenzitásának a vizsgálata a szervezet hidráltsági állapotának a nyomon követésére is alkalmas,- például intenzív sportolás során ez alapján megbecsülhető a szervezet vízigénye.

Előfordulhat azonban a vizelet színének szembetűnő megváltozása is, netán extrém színek, mint a lila vagy a narancssárga megjelenése. Ez egyes esetekben vesebetegségre, anyagcsere-zavarokra utalhat, de előfordulhat az is, hogy bizonyos gyógyszerek szedése vezet a szokásostól eltérő vizeletszínhez.

Gyakori, többször ijedelemre okot adó eset az, ha a vizelet erős, már-már világítóan sárga színét a szokásosnál nagyobb B-vitamin bevitel okozza,- ami a szervezetre nézve egyébként gyakorlatilag ártalmatlan.

 

ÚTRAVALÓ: Mikor kell(ene) (még) vizet innunk?

• felkelést követően
• étkezések előtt/közben
• két étkezés közötti időben
• fizikai aktivitás, sport előtt/közben/után
• lefekvés előtt
• minden esetben, ha szomjasak vagyunk

 

Az emberi szervezet döntő hányada víz, így a szervezet víztartalmának a megtartására folyamatosan figyelmet kell fordítani; az egész nap folyamán - reggel, délben és este is.

Bemutatjuk, hogy miért indokolt és hasznos a különböző napszakokban tiszta vizet inni.

 

Felkelést követően

Miért is érdemes egy nagy pohár tiszta vízzel indítani a napot?

Alvás közben több órán át „száradásnak” van kitéve az ember szervezete, a kalóriák égetése, a légzés és az izzadás kapcsán. Egyértelmű tehát, hogy vissza kell juttatni a szervezetbe azt a folyadékmennyiséget, amit az éjszakai alvás során elveszített – mégpedig minél hamarabb. Azzal az egyszerű taktikával, miszerint felkelést követően vizet iszunk, megelőzhetjük a reggeli, vízhiányos fejfájást, és egy „indító” jelzést adhatunk a beleknek, miszerint készüljenek az emésztésre, mert hamarosan érkezik a reggeli.

 

Kávéra vizet!

Miért javasolt a „feketét” vízzel kísérni?

Sokan a kávé mellett döntenek reggelente, azzal indítják a napot, mondván az élénkíti őket. Akik már rabjai ennek a szokásnak, azok legalább igyanak meg egy pohár vizet a „fekete” után! A kávézás utáni vízivás szükségességének ugyanis élettani magyarázata is van. A kávéban található koffein nem csak a memóriát és a testet serkenti, de vízhajtó hatású is. Vagyis, aki kávézik, az a vizelettel a szokásosnál több vizet fog veszíteni. Az elveszett vizet pedig nem árt idejekorán pótolni. Tehát: aki kávézik, az a kávé után igyon meg egy pohár vizet!

 

Étkezés előtt fél órával és étkezés közben, után

Miért is lényeges a szilárd táplálék mellett a víz?

Vizsgálatok bizonyítják, hogy aki nem iszik vizet, csak eszik, arra könnyebben ragadnak a kilók. Nem árt tehát az étkezés előtt fél órával elfogyasztani egy pohár vizet, ami egyfajta részleges jóllakottság-érzést küld az agyba, és ezt követően jó eséllyel elmarad a túlevés. Étkezés közben sem árt kortyolgatni a vizet. A folyékony, híg állagú táplálék megemésztése ugyanis kisebb falat lehet az emésztőrendszernek, mint a tömény, szilárd ételeké. Emellett, aki kellő mennyiségű vizet fogyaszt (évekezések kapcsán is), az ritkábban küzd székrekedéssel. Végezetül, étkezés után sem árt a víz. A sós, fűszeres ételek egyrészt szomjassá tesznek, másrészt pedig tudni kell, hogy a táplálékkal bevitt kalóriák égetése vízigényes. Aki tehát eszik, az igyon vizet is!

 

Két étkezés közötti vízivás

Nassolás helyett egy pohár víz

Ki ne tapasztalta volna, hogy két étkezés között egy kis édességre vagy egy kis rágcsálnivalóra vágyik? Hasznos tipp, hogy egy pohár víz fogyasztásával sok esetben kiváltható a nassolás, megelőzhető a plusz kalóriák – sok esetben bűntudat kísérte - bevitele.

 

Egy pohár víz lefekvés előtt

Miért éppen 1-2 órával elalvás előtt?

Noha közvetlenül lefekvés előtt nem túl jó ötlet teleinni magát az embernek, mert akkor éjjel nehezen alhat a kínzó vizelési inger miatt, a szomjan lefekvés ötlete még inkább elvetendő. Mi lehet a kompomisszumos megoldás?

Mielőtt az ágyba bújik valaki, nem árt, ha még egyszer hidratálja a szervezetét, felkészülve az ideális esetben akár 7-8 órán át tartó alvásra. Alvás közben sok vizet veszíthet a szervezet, nem árt ezt pótolni. Optimális esetben elalvás előtt 1-2 órával érdemes meginni az „esti” pohár vizet.

 

ÚTRAVALÓ: Hogyan emlékeztessük magunkat a vízivásra?

           A víz az élet alapja. A szervezet optimális hidratálásának a fontossága egyértelmű. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy az ő szervezete is vízre szomjazik. A különbség az emberek között „mindössze” annyi, hogy sokan régóta örömmel elégítik ki a szervezetük tiszta víz iránti igényét, és „lubickoltatják a testüket” az egészséghez hozzájáruló vízben, míg mások vagy nem isznak eleget, vagy víz helyett egyéb folyadékokkal töltik tele a szervezetüket.

Sokan vannak olyanok, akik tenni szeretnének az egészségükért, akiket megérint(ett) a tiszta víz kínálta frissesség, és tenni szeretnének azért, hogy a mindennapjaik szerves részévé váljon a vízivás, olyanná, mint az, hogy lélegzünk vagy pislogunk. Eleinte nehézkes lehet a víz után nyúlni, de vannak praktikus tanácsok, amik a tanulásba vagy a munkába merült személyeket is emlékeztethetik arra, hogy eljött az ideje egy pohár tiszta víznek. Lássunk néhány ötletet!

1. Ha nem vagyunk csapközelében, érdemes beszerezni egy vagy több, tetszetős külsejű, a megjelenésében hozzánk illő kulacsot vagy palackot, amiben mindig magunkkal vihetünk egy-egy adag vizet; ha kell az iskolába, az egyetemre, a munkahelyre, a konditerembe vagy éppen a kertbe, de érdemes például az autóban is tartani egy ivópalackot. Egy esztétikus megjelenésű palackot szívesen tárolunk a munkaasztalunkon is, és napjában többször is szívesen nyúlunk érte, ahelyett, hogy például kimenjünk a mellékhelyiségbe és a csap alá hajolva kortyoljunk egy kis vizet.
2. Akik abszolút feledékenyek, azokon akár a lakásszerte kiragasztgatott pici „víz” feliratú cetlik is segíthetnek.
3. A modern technika praktikus megoldást kínál a vízivás szokásának a foganatosítása területén is. Ma már letölthetők olyan mobiltelefonos applikációk, amik egyrészt vízivásra sarkallnak, másrészt statisztikákat vezetnek a vízivásban mutatott javulásról, és sorolhatjuk tovább a lehetőségeket.

 

Az, hogy a gyermekeket és az időseket, ha szükséges a nap folyamán több alkalommal is emlékeztetni és figyelmeztetni kell a vízivásra, szintén szem előtt tartandó, Valahányszor iszunk mi, felnőttek, jusson eszünkbe, hogy az egészen kicsik és a nagyon idősek is vízre szomjazhatnak, anélkül, hogy ez tudatosulna bennük.

 

Tippek és receptek ízes vizekre vágyóknak. Citromos, levendulás, gyömbéres – avagy variációk a tiszta vízre

Aki egyszer megtapasztalta, hogy milyen finom tud lenni az „íztelennek" mondott tiszta víz, az a jövőben aligha fog vágyni bármi másra. Akik azonban még csak „a víz megszeretése” őt elején járnak, azoknak adunk néhány ötletet arra vonatkozóan, hogy miként formálható át a mindennapi legegészséges italunk a víz, finom, ízes, de továbbra is egészséges frissítővé.

A leginkább bevált recept a citromos víz lehet. Hangsúlyozandó, hogy fogszuvasodást okozó, a szervezet számára plusz kalóriát jelentő cukrok nélkül. Mindössze: tiszta víz + kifacsart citrom formájában.

A savanykás, antioxidáns hatású citromos víz C-vitaminban dúskál, és emellett az immunrendszer erősítésében szerepet játszó ún. flavonid vegyületek sorát tartalmazza. Aki tehát ízekre és változatosságra vagyik, nyugodtan és bűntudat nélkül kipróbálhatja a citromos vizet, ami különösen a nyári kánikula idején tud jóleső frissítő lenni.

Akik már gyakorlott citromos vízivók, azok mentával esetleg levendulával is ízesíthetik a citromos vizüket. Ez esetben az ismert és kedvelt gyógynövények jótékony hatásai is kiaknázhatók. A menta elsősorban emésztést elősegítő, puffadást megelőző hatásáról ismert, míg a levendulához nyugtató, stresszoldó hatás köthető.

A variációk száma végtelen, ha a víz ízesítéséről van szó. Téli napokra ajánlható, hogy néhány percen át fahéjrudat és almacikkeket áztassunk a vízben, vagy frissen facsart narancslével és gyömbérrel ízesítsük a friss és tiszta vizet.

Amellett, hogy a gyógynövényekkel és különféle gyümölcsfacsarványokkal ízesített víz friss és finom, a kreatív és esztétikus módon való „tálalás” egyértelműen vízivásra sarkalló látványt nyújt. Gondoljunk csak egy pohár citromos vízre, és a pohár szélét díszítő levendulavirágokra vagy a vízben úszkáló mentalevelekre! Ugye mindenki kedvet kap ahhoz, hogy legurítson egy pohár vizet?

Fürdő- és ivókúrák

A hidroterápia – azaz a vízzel történő kezelések – tudományosan elismert hatásokkal rendelkeznek. Nem ritkán orvosok javasolják a megfelelő, szakemberek segítségével kivitelezett, hidroterápiás alkalmazásokat. Egy-egy kúra időtartama általában több hét.

A hidroterápia nem újkeletű, a gyökerei az ókorig nyúlnak vissza.

Az európai kultúrkörben az ókori görögök voltak az elsők, akik gyógyító erőt tulajdonítottak a fürdőzésnek, felismerték annak testi és lelki egészséget helyreállító szerepét. Az i.e. V. században vált szokássá, hogy a görögök Aszklépiosz isten tiszteletére emelt templomok környékén töltöttek néhány hetet. Pihentek, fürdőket vettek, az éjszakát pedig a templomban töltötték, ahol hitük szerint az isten álmukban kereste fel őket és hozott gyógyulást.

           A görögöktől a rómaiak vették át a fürdőzés és a vízgyógyászat szokását, és azt bámulatos, napjaink technikai vívmányai mellett is csodálatra méltó szintre fejlesztették. Több száz nyilvános fürdőpalotát építettek a Római Birodalom területén, amelyeket termálvízzel feltöltött kádakkal szereltek fel.

           Azonban a meleg vizes fürdők a gyógyulás ígérete és a magas élvezeti fok mellett a nagy járványok idején számos rettegett fertőző betegség terjesztőjévé váltak. A XVII. századra a kolera, a pestis és a szifilisz sokat ártott a fürdőzés hagyományainak és népszerűségének. Egy időre a púder, a parfüm és egyéb fényes külsőségek váltották fel a tiszta, pezsgő, frissítő víz használatát.

 

           A XVII. század után sem szűnt meg teljesen a vizek gyógyászati alkalmazása. A XVIII. században is elterjedt volt a víz – gyomor-, bél- és epebetegségek esetén történő - belsőleges használata, az ivókúrák terápiás célú, orvosi ajánlása. Az ivókúráknak köszönhetően vált méltán ismertté számos németországi város, többek között Karlsbad, Kissingen és Reichenhall.

A napjainkban is alkalmazott ivókúrák 2-4 héten át tartanak. A kúra alatt jelentősen megnő a folyadékbevitel, ami átmosó, tisztító jellegű: a gyógyvízből általában naponta négy részletben, testsúly kilogrammonként mintegy 15 ml-t célszerű fogyasztani, ez egy 70 kg-os ember esetében több mint napi 1 liter (1050 ml) plusz (gyógy)víz megivását jelenti. Az optimális felszívódás érdekében a folyadékot ajánlatos relaxált állapotban, sétálgatás közben, lassan kortyolgatva elfogyasztani. Érdekes módon testhőmérséklethez közeli, vagy kicsit magasabb, de indifferens hőfokon javasolt a vizeket fogyasztani. Az ivókúra hatása ugyanis függ a gyógyvíz hőmérsékletétől is, a szájban a 37-38 °C-os víz tűnik közömbösnek, de a kúrát a legtöbb esetben 40-50 °C hőmérsékletű vízzel végzik. A gyógyvíz kifejezetten melegen való fogyasztása görcsoldó hatású, növeli a gyomornedv elválasztást és csökkenti a bélmozgást.

 

A XVIII-XIX. században több német orvos és természetgyógyász munkája is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a vízgyógyászat ne merüljön feledésbe, sőt folyamatosan gyarapodjanak az azzal kapcsolatos ismeretek. Közülük kiemelkedik a napjainkban is sokak által ismert Sebastian Kneipp munkássága.

Kneipp-kúra

A Kneipp-kúra atyja, Sebastian Kneipp (1821-1879) lelkész, maga is a víznek köszönhetően gyógyult meg a súlyos tuberkulózisából. Kiadós hidegfürdőket vett a Dunában, és az 5-10 °C-os folyóban való fürdés által előidézett gyógyulása meggyőzte Kneipp-et arról, hogy a víznek gyógyító ereje van. A „wörishofeni vízdoktor”-ként emlegetett Kneipp egy szisztematikusan kidolgozott vízgyógyászati rendszert hozott létre; több, mint százféle különböző kezelési módot dolgozott ki. Kneipp a munkája során felhasználta és tovább fejlesztette Dr. Sigmund Hahn (1664-1742) és fia, Dr. Johann Siegmund Hahn (1696-1773) zuhanyozásokkal, lemosásokkal, fürdőkkel kapcsolatos ismereteit. Emellett, Kneipp beépítette a módszereibe Vinzenz Prießnitz (1799-1851) sziléziai parasztember izzasztó- és ivókúrákkal, illetve borogatásokkal kapcsolatos tudásanyagát is. Prießnitz nevéhez köthető a láz esetén napjainkban is használt „Priznic”-borogatás: magas láz esetén a gyógyszerek mellett a klasszikus fizikai hűtő-módszerekhez kell folyamodni, így pl. langyos vizes borogatást (azaz Priznic-et) lehet használni. A borogatás során egy langyos vízzel benedvesített rongyba kell a lázas beteget csavarni, nyaktól térdig. A langyos bugyolálást eleinte 10 percenként, később – ahogy a test hőmérséklete is csökken - ritkábban kell cserélni.

 

A Kneipp-kúra alkalmazásával nem konkrét betegségek gyógyítása, hanem a szervezet öngyógyító mechanizmusainak az erősítése a cél – a szervezetet érő kisebb-nagyobb hőmérsékleti- és mechanikai ingereknek köszönhetően. A külsőleg történő meleg vizes kezelések lazító, görcsoldó és nyugtató hatásúak. A hideg vizes kezelésekre, valamint a váltófürdőkre élénkítés, hangulatjavítás jellemező. A szervezet érő hideg vagy meleg hőhatás kombinálása, váltakozása – az előidézett érszűkület és értágulat révén - a vérkeringést serkenti, az anyagcserét stimulálja.

A Kneipp által kidolgozott mintegy 120 különféle víz-alkalmazás a comblocsolástól kezdve a fürdőzésen át, a harmattaposásig meglehetősen változatos palettáját nyújt. Közülük több otthoni körülmények között is alkalmazható, a napi ritmusba beilleszthető (10. táblázat) [35,36].

 

10. táblázat: A Kneipp-kúra típusai, alkalmazási területei.

Kezelés típusa	Víz hőmérséklete	Alkalmazási terület
Arclocsolás	hideg (18 °C alatt)	az arcbőr vérellátottságának javítása, frissítés, élénkítés, szellemi kimerültség elmulasztása
Karlocsolás	váltóvizes (először 36 °C, aztán 18 °C)	általános serkentő hatás kimerültség esetén, alacsony vérnyomás normalizálása
Comblocsolás	hideg (18 °C alatt)	a láb vénáinak erősítése, vérpangás megszüntetése, alvásjavító hatás
Karfürdő	hideg (12-16 °C)	fáradtság, kimerültség megszüntetése, idegnyugtató hatás
Lábfürdő	hideg (18 °C alatt)	azonnali segítség a boka ficama, húzódása esetén; visszeres problémák, nehéz láb érzésének kezelése
	meleg (36-38 °C)	keringésjavítás, menstruációs görcs oldása
	váltóvizes	erek edzése, keringés stabilizálása, immunrendszer erősítése, segítség a kezdődő megfázás és a krónikus fertőzések megelőzésében
Lábszárborogatás	hideg (18 °C alatt)	vénák falának erősítése, 5 percig alkalmazva lázcsillapító, 20 percig alkalmazva gyulladáscsökkentő hatású
Víztaposás	hideg (18 °C alatt)	keringésjavítás, a szervezet immunrendszerének, ellenálló-képességének a növelése
Harmattaposás
Havon járás

 

A víz ünnepe, a Víz Világnapja

Az ENSZ 47. Közgyűlése az illetékes dublini és Rio de Janeiró-i konferenciák (1992-1993) javaslatára március 22-ét a Víz Világnapjává nyilvánította.

1994-óta minden évben megemlékezünk erről az egyedülállóan értékes természeti kincsünkről.

Víz Világnapja: március 22.

A világnapok hétköznapi ünnepek, amikor az emberiség számára fontos dolgokra irányul a figyelem. A Víz Világnapjának jelentősége az, hogy világszerte felhívja a figyelmet vízbázisaink fokozott védelmére, az ivóvíz fontosságára és különleges értékére.

 

 

 

 

A vizek fajtái és csoportosítása

A közegészségügyi előírások szerint az ivóvíznek a következő tulajdonságokkal kell rendelkeznie:

• színtelen, átlátszó,
• szagtalan,
• jó ízű,
• kellemes hőfokú (10-14 °C-os) legyen,
• ne legyen se túl lágy, se túl kemény,
• ne tartalmazzon az egészségre ártalmas szennyező, fertőző anyagokat.

 

Természetes ásványvíz

Emberi fogyasztásra szánt, hivatalosan elismert ásványvíz, amely ásványianyag- és nyomelem-tartalma, valamint egyéb összetevői miatt egészségi szempontból előnyös tulajdonságokkal rendelkezik, összetétele és hőmérséklete közel állandó. Az ásványvizek literenként legalább 1000 mg oldott sót tartalmaznak. Azonban az 50 mg/l értéknél kisebb koncentrációjú víz is lehet ásványvíz, ha valamely oldott anyaga, illetve biológiailag aktív anyaga elér vagy meghalad egy bizonyos előírt határértéket (11. táblázat).

 

11. táblázat: Az ásványvizek csoportosítása, a természetes ásványvizekre vonatkozó állítások, és ezek feltételei.

Megállapítás	Jelentése
Nagyon csekély ásványianyag-tartalmú	Ásványianyag-tartalom, szárazanyag-tartalom alapján számítva kevesebb, mint 50 mg/liter
Csekély ásványianyag-tartalmú	Ásványianyag-tartalom, szárazanyag-tartalom alapján számítva kevesebb, mint 500 mg/liter
Ásványi anyagban gazdag	Ásványianyag-tartalom, szárazanyag-tartalom alapján számítva kevesebb, mint 1500 mg/liter
Hidrogénkarbonát-tartalmú	Hidrogénkarbonát-tartalma több, mint 600 mg/l
Szulfáttartalmú	Szulfáttartalma több, mint 200 mg/l
Kloridtartalmú	Kloridtartalma több, mint 200 mg/l
Kalciumtartalmú	Kalciumtartalma több, mint 150 mg/l
Magnéziumtartalmú	Magnéziumtartalma több, mint 50 mg/l
Fluoridtartalmú	Fluoridtartalma több, mint 1 mg/l
Vastartalmú	Kétértékű vastartalma több, mint 1 mg/l
Savas	Szabad szén-dioxid-tartalma több, mint 250 mg/l
Nátriumtartalmú	Nátriumtartalma több, mint 200 mg/l
Alkalmas nátriumszegény diétához	Nátriumtartalma kevesebb, mint 20 mg/l

 

 

Gyógyvíz

A gyógyvíz olyan ásványvíz, aminek orvosilag bizonyított gyógyhatása van. A gyógyvizek hidegek, melegek is lehetnek, fürdésre és ivásra egyaránt alkalmazhatók. Fontos tudni, hogy ezek a vizek nem fogyaszthatók napi rendszerességgel. Gyógyvizet általában az orvos utasítására fogyasztanak az emberek, a panaszok jellegétől függően az orvos által meghatározott időközönként és mennyiségben.

Típusai közül néhány:

• jódos vizek a pajzsmirigy-rendellenességek kezelésére
• vastartalmú vizek a vashiányos vérszegénység orvoslására
• alkalikus (hidrokarbonátban gazdag) vizek, amik gyomorproblémákra, gyomor- és bélhurutra, savtúltengésre, légúti megbetegedésekre ajánlottak

 

Forrásvíz

A mélyen fekvő rétegekből származó forrásvizet helyben palackozzák, és a vízkivétel helyén kell megfelelnie az ivóvízrendelet előírásainak.

 

Szikvíz

A szódaként is emlegetett szikvíz hungarikum, feltalálója Jedlik Ányos. A szikvíz szénsavval telített, mikrobiológiai és kémiai szempontból is kifogástalan minőségű ivóvíz.

 

Csapvíz

Föld alatti, felszíni vagy forrásvíz, amelyet szűréssel és tisztítással készítenek elő a vízvezetékekbe való bekerülésre. A megfelelő minőség érdekében többféle fizikai, kémiai és mikrobiológiai beavatkozást végeznek rajta.

Magyarország kiváló környezeti adottságai miatt az ivóvízkészletben nincs hiány, néhány kis régiót leszámítva kiváló minőségű vezetékes víz nyerhető. Ahol nem nevezhető kiválónak a vízminőség, ott általában az utólagos szennyeződés és a vízvezeték-hálózat elavultsága jelent problémát. A hazai csapvizek átlagos oldott ásványianyag-tartalma 300–500 mg/liter közötti, ami - az ásványvizek csoportosítását figyelembe véve - a csekély ásványianyag-tartalmú ásványvíz szabályozási kritériumainak felel meg, az összetételt tekintve.

A Gallup kutatói nemrégiben megkérdezték a magyar embereket, hogy milyen arányban minősítik jónak hazánkban a víz minőségét. A megkérdezettek 77 %-os arányban találták jónak a víz minőségét [37-40].

Divatok a vízfogyasztásban

Milyen az a víz, amit szeretnek az emberek?

Több, mint negyven különféle eredetű és összetételű víz kóstoltatása során megállapítást nyert, hogy a fogyasztók azokat a vizeket kedvelik és isszák szívesen, amiknek az összes sótartalma a mérsékelt-közepes kategóriába tartozik, ugyanakkor viszonylag nagy mennyiségben tartalmaznak kalcium- és magnézium-sókat, illetve hidrogén-karbonátokat, szulfátokat. A vizek magas nátrium- és kálium-koncentrációja, illetve klorid-tartalma nem a pozitívan értékelt jellemzők közé tartozik. A kémhatást illetően megállapítható, hogy általában a magasabb pH-jú vizek a kedveltebbek [41].

 

Jó-e a desztillált víz?

Legyen szó bármilyen divat-hóbortról is, tudni kell, hogy a minden összetevőtől (makroelemektől és nyomelemektől egyaránt mentes) megtisztított víz, a desztillált víz, fogyasztása a szervezetre káros, a vérben található ionegyensúlyt megbontva kóros állapothoz vezethet.

Hiába hirdetik számos weboldalon, hogy csak a pusztán vízmolekulákból álló, ionoktól „megcsupaszított” víz képes a szervezetet a méreganyagoktól megtisztítani, tisztában kell lenni azzal, hogy a desztillált víz tartós és nagymennyiségű fogyasztása életveszélyes. A desztillált víz vérbe való eljutása (ionok nélkül) a vér ozmózisnyomásának a csökkenéséhez vezet. Ezt kompenzálandó a vörösvértestek elkezdenek „magukba vizet szívni”, hogy a vértesteken belül, illetve azon kívül közel azonossá váljon az ionkoncentrációval összefüggő ozmózisnyomás. A vértestek nagymennyiségű vízfelvétele a vértestek „szétpukkadásához”, funkcióvesztéséhez vezethet.

Maradjon a desztillált a víz a vasalók és autók számára szükséges anyag, az emberek pedig fogyasszák azt a vizet, amit a szervezetük igényel; a létfontosságú makro- és mikroelemeket tartalmazó, szennyező vegyületektől megtisztított, élvezhető ízű, tiszta vizet!

 

Megéri ásványvizet inni?

Az emberek jelentős része előnyben részesíti az ásványvizek fogyasztását a vezetékes ivóvízzel szemben. Németországban az ásványvízfogyasztás az 1970. évi 12,5 liter/fő/év-ről 2002-re 109,4 liter/fő/év-re nőtt. A 2003-ban a Berlinben tartott Tisztiorvosi Továbbképzésen bemutatott néptáplálkozási felmérésekből kapott eredmények alapján az ásványvíz fogyasztása változatos és kiegyensúlyozott táplálkozás mellett nem nyújt semmiféle előnyt a vezetékes ivóvízzel szemben, mivel a csapból folyó vízben is elegendő mennyiségben megtalálhatók azok az ásványi- és nyomelemek, amelynek az ásványvíz hatását tulajdonítják.  Csak szélsőséges esetekben járulhat hozzá a megfelelő összetételű ásványvíz fogyasztása a szükséges ásványi anyag bevitel biztosításához; így például az egyoldalú, tejtermékekben és kalciumban szegény táplálkozás esetén előnyös lehet a kalciumban dús vizek fogyasztása [42].

A vezetékes víz

Ahol nincs vezetékes víz…

Mint az emberi élet elengedhetetlen feltételét, 2010 júliusában az ENSZ Közgyűlése alapvető emberi joggá nyilvánította a biztonságos és tiszta ivóvízhez és a megfelelő tisztálkodási és higiéniai lehetőségekhez való hozzáférést [75]. A víz nagy kincs. Leginkább azok vannak ezzel tisztában, akik számára mindennapi küzdelem a víz megszerzése. Afrika-szerte tízmilliók tesznek meg kilométereket naponta néhány liter életet biztosító vízért. Ők azok, akik minden nap a vízért fohászkodnak, és a civilizált világ csepegve hagyott csapjait látva méltán háborodnak fel. Tudva azt, hogy évente felnőttek és gyermekek milliói halnak meg a baktériumokkal és egyéb kórokozókkal szennyezett víz miatt, érthető, hogy a víznél létezik értékesebb dolog is, mégpedig a tiszta víz.

A különböző kontinensekről származó adatok alapján látható, hogy sok esetben a városi infrastruktúra sem garancia a (tiszta) vízre (12. táblázat).

 

12. táblázat: A különböző régióikban a tiszta vízzel el nem látott városlakók százalékos aránya [43].

 

Régió	A városi lakosok hány százaléka nem jut tiszta ivóvízhez (%)
Észak-Afrika	5
Dél-Amerika és Karib-szigetek	5
Nyugat-Ázsia	5
Dél-Ázsia	6
Kelet-Ázsia	7
Dél-Kelet-Ázsia	9
Afrika (Szahara déli része)	18

 

Globális szinten kihívást jelent a megfelelő minőségű vezetékes víz biztosítása, ami a megfelelő tisztaságú, mikrobiológiai szempontból nem szennyezett (azaz baktériumokat, vírusokat, gombákat nem tartalmazó) víz előállítása és fogyasztókhoz való eljuttatása révén milliók életét menthetné meg évente. A különféle nemzetközi szervezetek adatai kétségbe ejtők és elgondolkodtatók [44-46]:

 

• Jelenleg mintegy 2,1 milliárd ember nem jut biztonságos ivóvízhez az otthonában [75].
• Az ENSZ adatai alapján 2025-re a világ népességének 35 %-át fenyegeti vízhiány.
• 3,5 millió ember hal meg évente vízzel kapcsolatos megbetegedésben. 84 százalékuk 14 év alatti gyermek. (WHO, 2008)
• Megfelelő minőségű ivóvíz és higiénia biztosításával a gyermekhalálok 50 százaléka megelőzhető lenne. (ENSZ, Human Development Report, 2006)
• Koszos és fertőzött víz fogyasztása következtében ötször annyi gyermek hal meg a világon, mint AIDS-ben. (ENSZ, Human Development Report, 2006)
• A nem megfelelő minőségű víz és higiénia több embert öl meg, mint a fegyverek. (ENSZ, Human Development Report, 2006)
• Milliók vannak kitéve a magas arzén-, illetve fluortartalmú víz jelentette veszélynek; ezzel fokozva a különféle daganatos megbetegedések, illetve a csontokat és fogakat érintő károsodások valószínűségét,
• A schistosomiasis, vagy vérmétely-fertőzés a becslések szerint mintegy 260 millió megbetegedést okoz, döntően a fertőzött édesvizekben való fürdés miatt (a megfelelő tisztaságú vízben való fürdés lehetősége nem adott).
• Megfelelő vízellátással és a higiéniai szabályok betartásával világviszonylatban a fertőzéses megbetegedések mintegy 4 %-a megelőzhető lenne.
• Afrikában és Ázsiában a nőknek átlagosan 6 kilométert kell gyalogolniuk, hogy vízhez jussanak.

Ahol van vezetékes víz…

Ahol kellő mennyiségben rendelkezésre áll édesvíz, ott a kinyerési helytől a felhasználókig való eljuttatás mellett a megfelelő vízminőség biztosítására is hangsúlyt kell fektetni. A végső felhasználókhoz való eljuttatást sokoldalú, komplex víztisztítási és -fertőtlenítési folyamatnak kell megelőznie.

A települések ivóvízellátásánál elsőként – lehetőleg - a rendelkezésre álló felszín alatti vizeket használják fel, mivel ezek általában kevésbé szennyeződnek, így tisztításuk egyszerűbb és gazdaságosabb. Ezek mennyisége azonban kevesebb, mint a felszíni vizeké. A növekvő vízigény hatására így egyre gyakrabban kerülnek felhasználásra a felszíni vizek is, annak ellenére, hogy szennyezettségük miatt a tisztításuk költségesebb.

A hazai ivóvízkészlet csupán 6 %-a származik felszíni vizekből, a többi mélyfúrású partmenti kutakból, rétegvízből és karsztvízből származik. Ez a – nemzetközi összehasonlításban is kivételesen - kedvező arány egyben azt jelenti, hogy víznyerőhely tekintetében a legtöbb település ivóvize megfelelne a forrásvíz kritériumainak, ha nem lenne fertőtlenítve [38].

A globális felmelegedés várható következményeként új kihívásokkal is szembe kell nézniük az ivóvíz-szolgáltatóknak: a szélsőséges időjárás a folyók vízszintjének és a talajvízszintnek az eddiginél jóval szélsőségesebb ingadozását vonja maga után. A néha szinte extrémnek is mondható körülmények (árvizek és aszályos időszakok) - újra és újra - eddig nem jellemző vízminőségi problémákat okozhatnak. A vízművekben az alkalmazott tisztítási technológiák folyamatos korszerűsítésével igyekeznek a változó körülményekhez alkalmazkodni.

A különböző helyekről pl. kutakból, folyókból, tavakból kinyert vizet elsőként víztisztító művekbe vezetik, ahol több lépcsőből álló szűréssel távolítják el a vízből a szemmel látható és nem látható szennyeződéseket.

A folyamat egyszerűsített menete a következő: a vízből először az uszadék jellegű nagyobb szennyeződéseket távolítják el alkalmas szűrőberendezésekkel. Ezt követően a vízben lebegő, de ülepítéssel különválasztható szennyeződések eltávolítása következik pl. hidrociklonnal, ülepítéssel. Ha az eltávolítandó szemcseméret túl kicsi, akkor ún. derítésre van szükség. Ennek során vegyszeradagolással a kis szemcsékből pelyhes jellegű származékokat hoznak létre, amelyek már könnyen ülepíthetők. A kellemetlen mellékízt és szagot okozó anyagok eltávolítása aktív szenes szűréssel vagy ózonos kezeléssel végezhető el. Emellett ioncserével történő nitrát-eltávolításra, a túl magas oldott vas- és mangán-tartalom oxidációt követő kiszűrésére, a vízkeménység vízlágyítással történő csökkentésére is sor kerülhet.

Az ivóvizet a csőhálózatba jutása előtt fertőtlenítik is, hogy az abban található mikroorganizmusokat elpusztítsák. Az előírások alapján a víz mikroorganizmusokat nem tartalmazhat. Hazánkban a kormányrendeletben rögzített ivóvízminőségi határértékek az Escherichia coli baktériumra, az Enterococcus-okra, a Pseudomonas aeruginosa-ra és a Clostridium perfringens-re vonatkozóan adják meg megengedett maximum mennyiségként a „nulla darab/100 ml víz” értéket.

A vizet leggyakrabban klórgázzal fertőtlenítik, folyamatosan működő klóradagolók segítségével. Műtárgyak (pl. kutak, medencék, víztornyok) és csőhálózati szakaszok esetében kalcium-hipokloritot (=klórmészport), illetve a nátrium-hipoklorit vizes oldatát (=hipót) is használnak fertőtlenítésre. A vízhez olyan mértékben kell/szabad csak adagolni a fertőtlenítőszert, hogy a fertőtlenített víz az elfogyasztását követően ne okozzon közegészségügyi problémát. Klóros fertőtlenítés esetén például a mérhető maradék klórtartalomnak meg kell felelnie az egészségügyi hatóság ajánlásának.

A hazai vízművekben folyó munka magában foglalja a teljes fertőtlenítési rendszer felmérését és rekonstrukcióját is, illetve a gyakran használt klóros eljárás mellett az új, korszerű fertőtlenítési módszerek szélesebb körben való bevezetését és használatát.

Egyre több ivóvíz-fertőtlenítő, ultraibolya (UV) - fényt kibocsájtó berendezés működik hazánkban is. Az eljárás lényege, hogy az UV-lámpák által kibocsájtott 254 nm-es hullámhosszúságú fény a mikroorganizmusok DNS-szerkezetét megváltoztatva azok pusztulásához vezet. Az ultraibolya fénnyel történő – vegyszermentes - kezelés korszerű, ugyanakkor hatékony fertőtlenítést tesz lehetővé, és egyben hozzájárul a hazai vízművekben a fertőtlenítési technológiák jelentős fejlődéséhez, ami a vízhálózatokba táplált klór mennyiségének a csökkentését vonja maga után [47].

 

Felmerül a kérdés, hogy a különböző eredetű, említett fizikai, kémiai, mikrobiológiai eljárásoknak alávetett vezetékes víz tartalmaz(hat)-e egészségre káros anyagokat?

• Maradhat-e benne olyan szennyező, ami ugyan benne volt a természetből kinyert, még tisztítatlan vízben is, de azt nagyobb mértékben el kellett volna távolítani a vízből? Sokan elsőként a nitrátra és az arzénre gondolnak ebben az esetben.
• Ártalmas lehet-e az emberi szervezetre a baktériumok elölése során alkalmazott klóros vagy egyéb fertőtlenítőszer, netán annak a maradéka, származéka?
• Kerülhet-e a régi vízvezetékekből – kioldódás révén - káros anyag pl. nehézfémek a vízbe?

 

Kell-e aggóni? Több évtizeden keresztüli fogyasztást követően okozhat-e egészségkárosodást a vezetékes víz?

 

Vavyan Fable (eredeti nevén Molnár Éva, magyar regényíró) megfogalmazása találóan fejezi ki, hogy a csapból kifolyó víz magán viseli a korábbi generációk által okozott környezeti károk, szennyezések nyomát is:

 

„Anyáink gondoskodtak róla, hogy nekünk már ne kelljen tisztítószerre költenünk.

Ma már azzal együtt jön a víz a csapból.”

Vavyan Fable

Ivóvízminőségi határértékek Az Európai Unióhoz történő csatlakozás szükségessé tette a szolgáltatott ivóvíz minőségére vonatkozó Közösségi előírások alkalmazását. Ennek megfelelően, a szolgáltatott ivóvíz minőségére vonatkozóan kiadásra került a „201/2001. (X.25.) Kormányrendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről”, illetve az azt módosító 47/2005. (III.11.) Kormányrendelet. A rendelet mikrobiológiai, kémiai, indikátor és biológiai vízminőségi jellemzőket ad meg, amelyeket a szolgáltatónak a rendeletben megadott gyakorisággal vizsgálnia kell. Az ivóvíz minőségét az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) is folyamatosan ellenőrzi. A vízminőségi jellemzőkhöz a rendelet határértékeket is megad (13. táblázat). 13. táblázat: Ivóvízminőségi határértékek 201/2001 (X. 25.) és a 47/2005 (III. 11.) Kormányrendelet alapján. Mikrobiológiai jellemzők Vízminőségi jellemző Határérték Mértékegység Escherichia coli (E. coli) 0 db/100 ml Enterococcusok 0 db/100 ml Kémiai jellemzők Vízminőségi jellemző Határérték Mértékegység Akrilamid 0,10 µg/l Antimon 5,0 µg/l Arzén 10 µg/l Benzol 1,0 µg/l Benz(a)pirén 0,010 µg/l Bór 1,0 mg/l Bromát 10 µg/l Kadmium 5,0 µg/l Króm 50 µg/l Réz 2,0 mg/l Cianid 50 µg/l 1,2-diklór-etán 3,0 µg/l Epiklórhidrin 0,10 µg/l Fluorid 1,5 mg/l Ólom 10 µg/l Higany 1,0 µg/l Nikkel 20 µg/l Nitrát 50 mg/l Nitrit 0,50 mg/l Peszticidek 0,10 µg/l Összes peszticid 0,50 µg/l Policiklikus aromás szénhidrogének 0,10 µg/l Szelén 10 µg/l Tetraklór-etilén és triklór-etilén 10 µg/l Összes trihalo-metán 50 µg/l Vinil-klorid 0,50 µg/l Cisz- 1,2-diklór-etilén 50 µg/l Klorit 0,20 mg/l Kötött aktív klór 3,0 mg/l Indikátor paraméterek Vízminőségi jellemző Határérték Mértékegység Alumínium 200 µg/l Ammónium 0,50 mg/l Klorid 250 mg/l Clostridium perfringens (spórákkal együtt) 0 szám/100 ml Szín A fogyasztók számára elfogadható és nincs szokatlan változás   Vezetőképesség 2500 µS cm-1 20 oC-on pH ≥6,5 és ≤ 9,5   Vas 200 µg/l Mangán 50 µg/l Szag A fogyasztó számára elfogadható és nincs szokatlan változás   Permanganát index (KOIps) 5,0 mg/l O2 Szulfát 250 mg/l Nátrium 200 mg/l Íz A fogyasztó számára elfogadható és nincs szokatlan változás   Telepszám 22 és 37 oC-on Nincs szokatlan változás szám/ml Coliform baktériumok 0 szám/100 ml Pseudomonas aeruginosa 0 szám/100 ml Összes szerves szén (TOC) Nincs szokatlan változás   Zavarosság A fogyasztó számára elfogadható és nincs szokatlan változás   Keménység min.   50 max. 350 mg/l CaO Fenolindex 20 µg/l Olajszármazékok 50 µg/l

A fertőtlenített ivóvíz Az 1900-as évek előtt a kolera és a tífuszos láz járványai rettegettek voltak és világszerte szedték áldozataikat, a világ azon részein is, amit ma civilizált, fejlett világként emlegetnek. A pusztító járványok egyik fő oka a mikrobiológiailag szennyezett, kórokozó baktériumokat és protozoonokat tartalmazó víz volt. A világ számos részén ma is milliók halnak meg a nem megfelelő tisztaságú víz fogyasztása miatti fertőző megbetegedésekben, és az áldozatok jelentős része gyermek. Ennek fényében a közegészségügy egyik legnagyobb, XX. században elért eredménynek tekintendő az ivóvíz fertőtlenítésének a bevezetése és széles körű elterjedése. A fertőtlenítés a vízben jelenlévő, az emberi szervezetre káros mikroorganizmusokat (baktériumok, gombák, vírusok) pusztítja el. A fertőtlenítés gyakran alkalmazott módja a különféle vegyületekkel előidézett kémiai reakció. A leggyakrabban alkalmazott fertőtlenítőszer a klór, amit különféle formákban adhatnak a kezelendő vízhez: a klórgázt, a nátrium-hipokloritot (a vizes oldata hipó néven ismert), a kalcium-hipokloritot (más néven: klórmész), valamint a klóraminokat egyaránt használhatják. Egyéb, klórmentes megoldást kínál az ózon, a jód, a hidrogén-peroxid használata, de az ultraibolya (UV)-fénnyel való besugarazás mellett, a víz ultrahanggal való kezelése is lehetséges alternatíva. A klór fertőtlenítőszerként való alkalmazása viszonylag gyakori, ugyanakkor a klórhasználat kétélű fegyver. Egyrészt, a klór elpusztítja a különféle kórokozókat, amik a harmadik világban számos emberéletet követelnek, és pl. a hasmenéses, hányásos, fertőző megbetegedésekért felelősek; másrészt a klór kellemetlen szagúvá teheti a vizet, és adott koncentráció fölött egészségre ártalmas lehet. A kémiai tanulmányokból sokan emlékezhetnek rá, hogy a klór erősen mérgező, szúrós szagú, zöldes-sárga színű gáz, amelyet kétatomos klórmolekulák (Cl2) alkotnak. A klór reakciókészsége nagy, és csaknem minden elemmel kémiai reakcióba lép. Mégis tudni kell azt, hogy sok esetben nem maga a klór, hanem a belőle keletkezett klórszármazékok hozhatók kapcsolatba a humán szervezetet károsító hatásokkal. A klóros fertőtlenítések ún. klórozás melléktermékek keletkezével járnak, amik egy része a vízben található szerves anyagok és a hozzáadott fertőtlenítők közötti kémiai reakciók eredményeként képződik. Tudományos munkákban – csak a klórozáshoz kapcsolódóan - mintegy 600-700-féle fertőtlenítési mellékterméket írtak le eddig, de a vegyületek száma – az analitikai módszerek fejlődésének az eredményeként - folyamatosan gyarapszik. A vegyületek között a legismertebbek és a legalaposabban tanulmányozottak a trihalometánok, de haloacetonitrilek, különféle aldehidek és karbonsavak, bromohidrinek, N-klóraminok stb. is előfordulnak a széles palettán. A víz fertőtlenítését követően ezeknek a melléktermékeknek az ivóvízből való eltávolítása nem történik meg. Napjainkban az ivóvízben és fürdővízben található fertőtlenítési melléktermékek a kémiai szennyeződések egy speciális csoportját jelentik. Előrelépés, hogy néhány vegyületre vonatkozóan maximum megengedett értékeket állapítottak meg, és a koncentrációjuknak minden esetben az említett érték alatt kell lenni. A „klóros” probléma megoldása nem egyszerű: a vizek mikrobiológiai fertőtlenítése elengedhetetlen, ugyanakkor egyre több információ áll rendelkezésre a fertőtlenítési melléktermékek egészségkárosító hatásairól. Úgy tűnik, két „rossz” alternatíva között kell választani: a mikrobiológiai szennyeződések jelenléte vagy a klórozási melléktermékek jelenléte a kívánatosabb? Megjelentek közlemények a fertőtlenítési melléktermékek esetleges karcinogén hatásáról, a reproduktív szerveket és a magzati fejlődést károsan befolyásoló hatásáról; ezeket állatkísérletesen igazolták is. Ebből a tényből azonban nem lehet egyértelműen következtetni az emberi szervezetre gyakorolt hatás(ok)ra, ugyanis az állatkísérletek során – a több száz potenciálisan toxikus melléktermék közül - általában csak egyetlen modellvegyületet választottak ki,és azt alkalmazták, de azt az egyet nagyon magas dózisban [48]. Pontosan nem ismert, hogy a vízben található klórozási melléktermékek milyen molekuláris mechanizmussal fejtik ki a szervezetet károsító hatásaikat. Eddigi kutatási eredmények alapján a genetikai anyag (DNS) károsítása, a szabad gyökök révén kifejtett oxidatív károsodás, a szervezet folsav-anyagcseréjébe való beavatkozás mellett a tesztoszteron szintjének a csökkentése egyaránt valószínűsíthető [49]. A kutatási terület jelentős részben felderítetlen, számos szürke folttal és kérdésekkel teli, amiknek a megválaszolása a jövő feladata [50,51].  Az ivóvíz fertőtlenítése céljából történő klórozás a baktériumok, vírusok és gombák elölése mellett mintegy 600-700 féle klórozási melléktermék keletkezéséhez vezet. Nem tisztázott az, hogy a klórozási melléktermékek melyik csoportja (trihalometánok, nitrózaminok, halokinonok, halo-ciklopentén-származékok stb.), vagy konkrétan melyik vegyületek lehetnek a felelősek az epidemiológiai vizsgálatok által jelzett potenciális egészségkárosító hatásért [52,53]. Európa három országában (Franciaország, Finnország, Spanyolország) és Észak-Amerikában végzett tanulmányok alapján megállapítható, hogy összefüggés lehet az élet során „megivott/elfogyasztott” összes trihalometán mennyisége és a húgyhólyagrák előfordulási gyakorisága között. A klórozási melléktermékek egyik fő csoportját képviselő trihalometánok kémiailag stabil vegyületek, amik az emberi szervezetben képesek felhalmozódni. Minél hosszabb ideig van valaki kitéve a klórozott víz egészségkárosító hatásainak, illetve minél magasabb koncentrációban tartalmaz trihalometánokat a fogyasztott víz, annál nagyobb a húgyhólyagdaganat kialakulásának a kockázata. Bár az Egyesült Államokban és Európa említett országaiban a víz fertőtlenítésére alkalmazott technológiák részben különböznek, a trihalometánok dózisa és a húgyhólyagdaganatok előfordulása közötti összefüggés minden országban kimutatható [54-56]. Számos tanulmány próbálta vázolni a vastagbél és a végbél rosszindulatú daganatának (colorectalis carcinoma) kockázata, illetve a klórozott víz fogyasztása által a szervezetbe juttatott klórozási melléktermékek közti kapcsolatot. Egyelőre – a rendelkezésre álló eredmények alapján - nem igazolható az összefüggés [57]. A klórozási melléktermékeknek a megtermékenyítő-képességre, a fejlődő magzat egészségére és a terhesség kimenetelére való esetleges hatását boncolgatva is számos (ál)hír látott napvilágot. Ezek közül a méhen belüli fejlődésben tapasztalt visszamaradás és a koraszülés kapcsolatba hozható az elfogyasztott ivóvíz trihalometán-tartalmával. Nem igazolt azonban a kapcsolat az alacsony születési súllyal, a halvaszületéssel, illetve a spermiumok minőségének romlásával [58]. A hazai vonatkozásokat, számadatokat illetően érdekes, hogy: a víz klórozása során esetlegesen keletkező melléktermékek, az úgynevezett trihalometánok (THM) szintjére vonatkozóan szigorú határértéket (50 µg/l) ír elő az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001 (X.25) Kormányrendelet (lásd 13. táblázat). A Fővárosi Vízművek Laboratóriuma az ivóvíz összes THM-tartalmát folyamatosan ellenőrizi a hálózatban. 2020-ban szolgáltatási területükön az átlagérték 11,6 µg/l volt [66]. A fertőtlenített vízben való fürdés, zuhanyozás Nem csak az ivással a szervezetbe jutott klór és klórszármazékok lehetnek károsak. Az otthoni zuhanyzások, fürdések alkalmával is találkozik a szervezet a klórral és a klórozási melléktermékekkel éppúgy, mint az uszodák vagy a fürdők vizében. Ezek a vegyületek kémiai szerkezetüktől függően többé vagy kevésbé képesek belégzéssel (azaz inhalációs úton) vagy a bőrön át a szervezetbe jutni, és ott károsító hatásaikat kifejteni. Szakemberek véleménye alapján az uszodai és strandi medencék vizébe kerülő nyál, izzadság, vizelet és egyéb biológiai eredetű anyagok komponensei – kémiai reakciópartnerként - jelentős szerepet játszanak abban, hogy a vízhez adott fertőtlenítőszerből nagy változatosságban keletkezzenek fertőtlenítési melléktermékek. Sok esetben nem szükséges nagy érzékenységű analitikai műszer annak a megállapítására, hogy a víz „klóros”. A levegőben gyakran érezhető a klór - tisztítószerekre emlékeztető - jellegzetes szaga. Ez méginkább tapasztalható akkor, ha valaki meleg vízben fürdik vagy zuhanyozik. A klórgáz, mint egyéb gázok oldhatósága ugyanis hőmérsékletfüggő. Magasabb hőmérsékleteken kevesebb klór tud feloldódni a vízben, mint alacsonyabb hőmérsékleten, így a meleg vagy forró vízből rövid idő alatt távozik az abban oldódni nem képes klór, és annak a szaga érezhető lesz a zuhanykabinban, a fürdőszobában, valamint az uszodákban és a strandokon. Az érzékeny orrú emberek már akkor szenvedhetnek a klórszagtól, amikor mások még észre sem veszik azt. Gyakori, hogy a szagokra egyébként is rendkívül érzékeny kismamáknál émelygést vált ki a csapból kifolyó vízzel járó klórszag. A klórozási melléktermékek közül a sokat vizsgált és kutatott trihalometánok - a vízivásra jellemző szájon keresztüli út mellett - a fürdés, zuhanyzás során a bőrön át, vagy a belégzést (inhalációt) követően a tüdő mintegy 200 négyzetméteres felszívó felületén át juthatnak be a szervezetbe. Megállapították, hogy az említett vegyületeknél a bőrön keresztül szervezetbe jutott mennyiség elhanyagolhatóan kevés a másik két úton bekerült mennyiségekhez képest [59].   A bőrre kedvezőtlenül, irritálóan, szárítóan hat a klór. Ezt a legtöbben tapasztalják is úszás, fürdés után; a bőrük annyira kiszárad, hogy az feszülővé, viszketővé válik. És ez nem csak az uszodák, strandok medencéjében következhet be, hanem az otthoni, mindennapi zuhanyozás során is. Sokan, főként a kifinomult szaglásúak, érezhetik, hogy a kád csapjából vagy a zuhanyrózsából kifolyó víz klórszagot áraszt. Ilyen vízben való fürdésnek, zuhanyozásnak viszkető, száraz, feszülő, hámló bőr lesz a tapintható és látható következménye. A csecsemőknél az uszodák, strandok klórozott vize igazoltan növeli a későbbi allergiás, asztmás megbetegedések kialakulásának a kockázatát. A Leuven-i Katolikus Egyetem kutatói 847 fiatalt (15 éves) vontak be a vizsgálatukba, amely keretén belül az allergiás/asztmás megbetegedések előfordulása és a klórozott vizű uszodák vizében való úszás közötti kapcsolatot vizsgálták. Azok a gyermekek, akik életük során 10 éven keresztül átlagosan heti legalább egy órát eltöltöttek az uszodában, ötször gyakrabban tüsszentettek, mutattak allergiás tüneteket, mint társaik. Az is igazolható, hogy nem az úszás ténye okozza a gyakoribb allergiás, asztmás megbetegedéseket, hanem a medencék klórozott vize: ugyanis a klórmentes módszerrel fertőtlenített (réz- és ezüst elektródokkal) medencékben való sporttevékenység nem emeli a légúti allergiás eredetű megbetegedések kockázatát [60]. Egy, a babaúszás és légúti megbetegedés közti kapcsolatot boncolgató vizsgálatba 430 belgiumi óvodást vontak be. A csecsemőkori - klórozott vízben végzett - babaúszás és az alsó légutak gyulladásos megbetegedése (bronchiolitis) közötti kapcsolatra utal az az eredmény, ami szerint a babúszáson részt vett gyermekek 36 %-ánál, míg a babúszáson részt nem vettek 24 %-ánál alakul ki két éves kor alatt az említett légúti gyulladásos betegség. Azok a gyermekek, akik két éves korukig 20 vagy több órát töltöttek el klórozott vizű medencében, kétszer gyakrabban betegedtek meg alsó légúti gyulladásban, mint a társaik. Bár a betegséget vírus váltja ki, a kutatók úgy vélik, hogy a medence vizében lévő klórozási melléktermékek irritálják és gyengítik a gyermekek még fejlődésben lévő tüdejét, ami hozzájárulhat a különféle vírus okozta fertőzések kialakulásához [61]. Felnőttkorban sem veszélytelenek a klór és származékai; az úszóknál gyakoriak a belélegzett klór miatti légúti panaszok, illetve a nőknél a klóros víz a strandon, uszodában szerzett hüvelygomba kialakulásához járul hozzá. A medencékben valószínűleg a klóros víz által megzavart hüvelyflóra játszhatja a fő szerepet egy gombás fertőzés létrejöttében. Feltételezések szerint a klórszármazék vegyületeknek kiemelt szerepük lehet az uszodavíz által okozott szemirritáció, és a szemkivörösödéssel járó kötőhártyagyulladás kialakulásában is [62]. Mennyi klór a káros? Hol a határ? Szakirodalmak alapján durva szabályként állítható, hogy: amennyiben érezhető a klórszag a medencében tartózkodva, akkor az már káros hatású lehet. Elgondolkodtató: ki az, aki ne érzett volna még klórszagot, miközben relaxálni, úszni vagy csak egyszerűen megmártózni vágyott,- akár strandon, akár uszodában, akár otthon a fürdőkádban vagy a zuhanyzóban [63,64]. Otthoni fürdés, zuhanyzás – klórral? Magyarországon szerencsés helyzetben vagyunk, a vezetékes víz nem tartalmaz sem baktériumokat, sem vírusokat, így annak a fogyasztása vagy az abban való fürdés nem okoz fertőző betegségeket. Ennek azonban ára van, ami nem más, mint a klóros fertőtlenítés. Bár a vezetékes víz klórozása megvéd a fertőzésektől, sajnos a plusz klór, illetve a klórozási melléktermékek a vízben maradnak. Miért jelenthet ez problémát? A klóros víz szárítja, irritálhatja a bőrt, és az feszülővé, viszketővé válhat. A klórszármazékoknak szerepük lehet a szemirritáció, és a szemkivörösödéssel járó kötőhártya-gyulladás kialakulásában. A klórozott víz növeli a későbbi allergiás, asztmás megbetegedések kialakulásának a kockázatát, és gyakoribbá teheti az alsó légutak megbetegedéseit.   A klórral kapcsolatba hozható nemkívánatos hatások kiküszöbölhetők – zuhanyra szerelhető vízszűrővel A vezetékes vízből – mielőtt az a fürdőkádba kerülne - el lehet távolítani a fertőtlenítés során benne keletkezett és visszamaradt klórozási melléktermékeket. Erre kínál könnyen kivitelezhető és ideális megoldást a zuhanyszűrő, ami kiszűri és megköti a vízben található potenciális egészségkárosító anyagokat, így azok nem jutnak be a fürdető vízbe. A zuhanyszűrőnek köszönhetően a víz tiszta lesz, Ön és családja pedig nyugodtan élvezheti a fürdés/zuhanyzás perceit.              Arra mindenki ügyel, hogy a fürdéshez vagy zuhányzáshoz használt víz hőmérséklete megfelelő legyen. Egyre többen választják tudatosan a bőrbarát tisztálkodószereket is. Szentelnek azonban elegendő figyelmet arra, hogy esténként mivel engedik tele a saját és a gyermekük kádját? Gondolnak arra, hogy milyen vízbe mártják a kisbabájukat, gyermeküket és magukat? Tudjuk azt, hogy a vezetékes vizet klórral fertőtlenítik. Ismert, hogy a fertőtlenítőszerből keletkezett klórszármazékok az emberi szervezetet károsító hatásokkal hozhatók kapcsolatba. Lényeges megjegyezni, hogy nem csak az ivással a szervezetbe jutott klórszármazékok lehetnek károsak, hanem a zuhanyzások, fürdések alkalmával is találkozik a szervezet a klórral és a klórozási melléktermékekkel. Ezek a vegyületek képesek belégzéssel vagy a bőrön át a szervezetbe jutni, és ott egészségkárosító hatásaikat kifejteni.   Ha Ön is a zuhanyszűrős megoldást választja, akkor elmondhatja, hogy bár nem tejben-vajban füröszti magárt és a gyermekét, de a lehető legtöbbet teszi meg a saját és családja egészségéért.   Gyógyszermaradványok az ivóvízben? Több – jellemzően az Amerikai Egyesült Államokból vagy Nyugat-Európából származó tanulmány erősíti azt a félelmet, hogy gyógyszermaradványok (nemi hormonok, antibiotikumok, epilepszia elleni szerek stb.) is előfordul(hat)nak a vezetékes vízben. Igaz, hogy az USA-ban és Nyugat-Európában főként a szennyeződéseknek erősebben kitett felszíni vizekből nyerik az ivóvizet, így a gyógyszermaradványokat esetlegesen tartalmazó vizsgálati mintákat is. Magyarországon – szerencsés módon - a felszíni vizek ivóvízre való használatának az aránya csekély, ennek ellenére a vizekben esetlegesen jelenlévő gyógyszermaradványok kutatásával és azok egészségkárosító hatásának a felderítésével hazánkban is egyre több kutatás foglalkozik. Hogyan juthat a gyógyszer a vízbe? A beszedett gyógyszerek többé-kevésbé átalakult formában a vizelettel és a széklettel távoznak az emberi szervezetből. A szennyvízbe jutott gyógyszerek és gyógyszerszármazékok - köztük fogamzásgátlókból származó hormonok, antidepresszánsok, fájdalomcsillapítók - szennyvíztisztító telepeken történő, szennyvízből való kiszűrése sajnálatos módon a világ számos részén, köztük még hazánkban sem megoldott. Ez azt is jelenti, hogy például a pesti szennyvízbe került gyógyszerek egy része a Dunába juthat. Ahhoz, hogy mindez ne történjen meg, a jelenleg alkalmazott szennyvíztisztítási technológiát ki kellene egészíteni egy, a mikrobiológiailag nehezen lebontható szennyezők eltávolítását célzó tisztítási lépcsővel,- mint azt tették például Németországban és Svájcban. Vagyis, a különféle gyógyszerek és gyógyszerszármazékok a szennyvízzel a szennyvíztározókba kerülnek. Onnan a megkérdőjelezhető hatékonyságú tisztítási procedúra után visszajuthat a gyógyszeres víz a természet körforgásába, és lehetséges, hogy a szennyező molekulák újból a vízvezetékekbe és a háztartásokba kerülhetnek. Néhány, az USA-ban végzett vizsgálat alapján: ·        Dél-Kaliforniában epilepsziaellenes és nyugtató hatóanyagokat mutattak ki az ivóvízből. ·        Philadelphiában 56 különféle gyógyszeres hatóanyagot, illetve bomlásterméket azonosítottak az ivóvízből, többek között fájdalomcsillapító, koleszterinszintcsökkentő, asztmaellenes hatású és szívgyógyszereket. ·        San Francisco-ban nemi hormonokat mutattak ki az ivóvízből. ·        Tucson-ban (Arizona) antibiotikumot és egyéb hatóanyagokat találtak az ivóvízben.   Kiemelendő, hogy minden esetben csak nagyon kis koncentrációkban mutatták ki az említett gyógyszermaradványokat, és sok esetben vény nélkül kapható gyógyszerek hatóanyagairól (pl. paracetamol, ibuprofén) volt szó [65]. Az ilyen irányú hazai vizsgálatok eredményei megnyugtatóak. Bár az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001 (X.25) Kormányrendelet a gyógyszerek és egyéb gyógyszergyári vegyi anyagok esetleges maradványának vizsgálatát nem írja elő, a Fővárosi Vízművek a Budapesti Műszaki Egyetem szakértőinek bevonásával egy K+F program keretében végzett ilyen jellegű méréseket. Ennek során a statisztikai adatok szerint leggyakrabban használt gyógyszerek – szteroid hormonok és nem szteroid jellegű vegyületek – esetleges jelenlétét vizsgálták a Duna vizében, az ivóvízbázisokon, a vízkezelés előtti és utáni pontokon. A jelenleg rendelkezésre álló mérési technikákkal az ivóvízben nem találtak kimutatható mennyiségben gyógyszermaradványt, annak ellenére, hogy a módszerek érzékenysége nagy, hiszen nanogrammnyi (a gramm milliomod része) mennyiségeket is képesek kimutatni. Ezek a vegyületek általában felszíni vizekben találhatóak meg, azonban nemzetközi összehasonlítás alapján a Duna vízminősége jóval kedvezőbb, mint más európai folyóké [66].

Csapvíz helyett palackos víz?

Leszögezendő, hogy hazánkban a csapvíz fogyasztása biztonságos, köszönhetően annak, hogy az jó minőségű víznyerő forrásokból származik, alkalmas technológiákkal fertőtlenítik és szigorúan szabályozott fizikai/kémiai/mikrobiológiai ellenőrzési folyamatoknak vetik alá. Mégis, sokan a csapvíz láthatóan, szagolhatóan vagy egyéb módon érezhetően nem élvezhető volta miatt mondanak le róla. A csapvíz helyett a voksot más italoknál (ásványvizek, szénsavas üdítőitalok stb.) letevőknél gyakori vélemény, hogy a csapvíz kellemetlen, klóros szagú, valamint annak a fehér zavarossága a jó ízléssel ütközik. Emiatt is vásárolják egyre többen a különféle ásványvizeket vagy üdítőitalokat. Ezeknek az ára és a beszerzésükkel, hazaszállításukkal – netán cipelésükkel – illetve az otthoni, helyigényes tárolásukkal járó kellemetlenségek plusz terheket rónak sokakra.

A pillekönnyűnek ismert műanyag palackok a beléjük töltött ásványvizek, üdítőitalok fogyasztásának ugrásszerű növekedése miatt tonnányi mennyiségekben keletkező, nehezen kezelhető, a környezetszennyezés szempontjából fenyegető veszélyt jelentő eszközökké váltak.

PET-palack: a környezetszennyezés egyik fő forrása

Az ásványvizes és üdítőitalos műanyag palackok anyaga polietilén-tereftalát (PET), azaz egy polimer jellegű, hőre lágyuló műanyag, innen az elnevezésük: PET-palack.

A PET-palackok újrahasznosítása - bár munkaigényes feladat - már jó pár éve hazánkban is megoldott. Bár az említett műanyagok lebontása belátható időtávon belül nem kivitelezhető, „polár” termékek, fóliák, PET-palackok állíthatók elő az újrahasznosítás során. Egyik műanyagból keletkezik tehát a másik. Mindent forintosítva megállapítható, hogy a PET-palackok begyűjtése, szelektálása, kezelése, újragranulálása, kristályosítása és a feldolgozóhoz történő visszajuttatása költségesebb, mint az elsődleges nyersanyagból készült termék előállítása. Az újrahasznosítás tehát költséges, a mindig új és új PET-palackok viszont hihetetlen mennyiségű szeméttel árasztják el a Földet.

 

Néhány megdöbbentő adat:

• Aggasztó tendencia, hogy az elmúlt évek során az „egyutas” PET palackokban forgalmazott üdítőitalok részaránya 3,5-szeresére nőtt, miközben a visszaváltható palackos termékek részesedése ugyanilyen mértékben csökkent. Az arányeltolódás az ásványvízpiaci termékeknél még inkább kifejezett volt.
• Ma Magyarországon évente csaknem másfél milliárd pillepalack kerül a boltokban a vásárlók kosaraiba, ez körülbelül 45 ezer tonna palackot jelent évente.
• A PET-palackok csak mindössze 15 %-át gyűjtik szelektíven, és a forgalomba került flakonok csupán 7-8 %-át tudják újrahasznosítani.
• A Nemzeti Adó-és Vámhivatal (NAV) adatai szerint 2009-ben a csomagolóanyagok kibocsátása 792554 tonna volt, ebből a papír és karton 32 %-ot, a műanyag 24 %-ot, a fa 20 %-ot és az üveg 14 %-ot tett ki.

 

Elgondolkodtató, hogy hova kerül ez a temérdek mennyiségű palack, és mit okoz a környezetünkben.

A PET-palackok életciklusuk során több energiát igényelnek; nagyobb mértékben járulnak hozzá az üvegházhatáshoz, a savas esőzésekhez és az élőlényekre káros légköri kibocsátásokhoz; és több szilárd hulladékkal szolgálnak, mint például az üveg-alternatívák.

Szakmai tanulmányok alapján a legkisebb teljes negatív környezeti hatást a 40-szer újratöltött üveg okozza, az egyszer használt üveg-, illetve a PET-alternatívákkal is összevetve. A 20-szor, 40-szer használt üvegek esetében a növekvő újra használattal csökken a környezetre gyakorolt káros hatás.

 

Környezettudatos vásárlói magatartással – a PET-palackok „kiiktatásával” - lehetne csak jól kezelni a PET-kérdést. Ez egy csapra szerelhető víztisztító készülékkel egyszerűen kivitelezhető [67-69].

 

A víztisztító: tiszta víz, káros anyagok nélkül

Számos ország meghatározta az ivóvíz fogalmát: a biztonságos ivóvíz az a víz, amely egy életen át fogyasztva sem jelent veszélyt az egészségre. A jó minőségű víz színtelen, szagtalan, nem tartalmaz az egészségre káros anyagokat [70].

Az előbbiek fényében egyértelmű, hogy az otthonokba jutó víz tisztaságának megőrzéshez elengedhetetlenül szükséges a fertőtlenítés, így például a klór vagy egyéb vegyületek hozzáadása. Lényeges azonban, hogy a fogyasztást megelőzően az esetlegesen a vízben maradt klórt, illetve a különféle származékait, azaz a fertőtlenítési melléktermékeket eltávolítsuk a vízből.

Erre kínál ideális megoldást a háztartásban is alkalmazható víztisztító-készülékek széles palettája.

A készülékek általában az ezüsttel impregnált aktív szén megkötő erejével és a különféle – akár szemmel látható szemcséket is kiszűrő - mechanikai szűrőkkel működnek. Háztartási víztisztítókkal a konyhában a víziváshoz és a főzéshez, a fürdőszobában pedig a fürdéshez, zuhanyzáshoz nyerhető egészséges, tiszta víz.

Az aktív szén - adszorpciós elven - magához köti a vízben található klórszármazékokat, gyógyszermaradványokat és egyéb szerves vegyületeket. Hihetetlen, de egy gramm aktív szén felülete, minőségtől függően, akár 500-1000 négyzetméter is lehet. Ez a felület elképzelhetetlenül sok molekula megkötésére képes,- megtisztítva ily módon a vizet a benne lévő szennyezőitől.

Az aktív szenes készülékeknek a működési időtartamuk alatti mikrobiológiai szennyeződésektől való védelmét az ezüst biztosítja. Az ezüst terápiás szempontból kiemelkedő tulajdonsága az antibakteriális, antivirális, antifungális hatása, azaz a baktériumok, vírusok és gombák elpusztítására való képessége. Az ezüst mikroorganizmusok elölésére való alkalmazása nem újkeletű. Évtizedek óta a patikai tartóedényben lévő desztillált vízbe helyezett ezüst lemezek szolgáltak/szolgálnak arra, hogy megakadályozzák a vízben a kórokozó mikroorganizmusok elszaporodását, és tárolás során is biztosítsák a gyógyszerek készítéséhez szükséges tiszta vizet.

 

Lényeges kiemelni, hogy az aktív szenes víztisztítók nem távolítják el a vízből az egészség megőrzéshez szükséges szervetlen sókat, így a makro- és mikroelemeket (pl. kalcium, magnézium, fluorid stb.) sem, miközben élvezhető ízű, szagú, kristálytiszta vizet szolgáltatnak.

El kell dobni a tévhiteket és a régi – sokszor alaptalan, vagy hibás - berögződéseket! Ott, ahol csecsemő vagy kisgyermek van a családban, sincs szükség a sok munkát és időt igénylő vízkiforralásra, majd lehűtésre (ez egyébként sem távolít el számos vegyületet a vízből), vagy speciális babavizek vásárlására. Sokkal egyszerűbb és egészségesebb tisztított vízzel itatni a csecsemőket. A kicsik fürdetése sem kell, hogy különös előkészületeket (víz kiforralása stb.) igényeljen, ha tisztított – klórtól és klórszármazékoktól mentes - vízben fürdetik az újszülötteket.

 

A szervezet számára azt kell megadni, amit igényel. Mivel az emberi szervezet mintegy kétharmada víz, és ez az arány csecsemőknél a 80 %-ot is eléri, azt kell pótolni a szervezet számára, amit az igényel: az éltető, tiszta vizet.

Olyan formában kell a vizet a szervezetbe juttatni, ahogy a természet megalkotta: a természetes módon benne lévő ásványi anyagokkal együtt. Továbbá olyan formában, hogy az mikrobiológiailag kifogástalan minőségű, ugyanakkor fertőtlenítési melléktermékektől és mesterséges szennyezőktől mentes legyen. Olyan éltető italként, amelynek a fogyasztása élvezetet jelent, és olyan vízként, amiben egészséges fürdeni, zuhanyozni, mert az a testet és a lelket egyaránt felüdít